India

Több útleírást olvastam Indiáról, és megadatott nekem az a szerencse, hogy beszélhettem egy idős tanár-házaspárral még a 90-es évek elején, akiknek lehetőségük volt Indiába kirándulni szervezetten. Ez volt életük nagy álma. Sokat meséltek. Bombay városába érkeztek meg, és mint turisták, természetesen egy luxusszállóban laktak. Elmagyarázták nekik, hogy ne féljenek a surranó gyíkoktól, sőt ne is zavarják őket, mert ez az egyetlen „védőszer” a mérges pókok ellen. Az első éjszaka a gyíkok surranását figyelték a lepedő fehérségén, és rémüldöztek a nem látható pókok miatt. Nagy volt a hőség éjszaka, a levegő rezzenéstelen, de ők még az izzadságot sem merték letörölni a homlokukról.

Lelkükre kötötték, hogy ebéd utáni rövid szabadidőben csak a kijelölt luxus negyedben sétáljanak, bámészkodjanak. Egyik nap vettek egy fürt banánt estére – azzal a szándékkal, hogy a „meglepetés” vacsorát kihagyják. Bekanyarodtak egy egyenes mellékutcába, és néhány lépés után egy teljesen más világba kerültek: elképzelhetetlen nyomor, a földön kiteregetett „konyha” és „hálószoba”, sovány gyerekek rongyokban vagy meztelenül. Megdöbbentek. Az egyiknek adtak egy banánt, erre jött egy másik, majd egy másik... elfogyott a banán, és még özönlöttek a gyerekek vég nélkül. Nem bántották őket, de végül a rendőrség vitte vissza őket a szállóba. Tilos az átjárás a luxus negyed és nyomor negyed között. Szorosan megfér egymás mellett a két világ. Alkalmuk volt részt venni katolikus szentmisén, elbeszélgetni az ottani európai keresztényekkel. Az indiaiak elfogadják sorsukat, hitük szerint az isteneik akaratának látják mindenben, és nehezen fogadják el a kasztok közötti keveredést, sőt a segítséget is. A házaspár azt mondta: „Eddig vallásosak voltunk, de most hiszünk.” India mélyen megváltoztatta őket, hazaérve ők is szolgálni kezdték Jézust a szegényekben minden erejükből, mert nekünk is megvannak a magunk szegényei, csak észre kell venni őket...

Kalkuttai Teréz Anya életrajzát olvasva és Breviáriumán[1] elmélkedve sejteni lehet a misszió nehézségét és szépségét Indiában:

„Úgy cselekedjetek, hogy életetek olyan áttetsző legyen, hogy az emberek belétek láthassanak és ott csak Jézusra találhassanak, így az Ő hasonlatosságában fogtok növekedni.”

Azt mondja Jézus: „Éhes voltam, szomjas, mezítelen, hajléktalan, nem kívánt érinthetetlen..., amikor másokat szolgáltok, velem tettétek.” Milyen szerencsésnek tarthatja magát az az ember, akinek alkalma van személyes szolgálatot tenni e világ valamely méltóságánál! És tessék, íme: mi érinthetjük, szolgálhatjuk, szerethetjük magát Krisztust életünk minden napján.

„Tudjátok, hogy szerintem melyik Kalkutta legbecsesebb háza? Bizonnyal a Szeplőtelen Szűz, a Haldoklók Háza. Miért éppen az? Mert ebben a házban soha senki nem halt meg szorongva, reménytelenül, senki sem szenvedett éhhalált, és senki sem halt meg szeretetlenül.

Mi az odaérkező szegényeknek csak azt adjuk, amit kérnek tőlünk, mindenkinek saját hite szerint: a Gangesz vizét vagy szenteltvizet... Segítünk nekik, hogy az igazi hazába jussanak, amelyről hitük könyve beszélt, legyen az a Biblia, a Korán vagy a Védák...”

India vallásilag összetett környezet. Anthony de Mello lelkigyakorlatos könyvében olvastam Mahatma Gandhiról, India lelki óriásáról. Ezt a könyvet 2005-ben vettem, miután Főegyházmegyénk meghirdette Élő reménység c. pasztorális tervének harmadik szakaszát , melynek mottója volt: Életünk válasz Jézus Krisztus hívására. Irodalom, Anthony de Mello, Kapcsolat, Korda kiadó, 2003, 187-200.

Ez egy posztumusz mű, Anthony De Mello SJ atya mint lelkivezető lelkigyakorlatokat tartott katolikus papoknak, szerzeteseknek és apácáknak. Indiában, ezek az ő jegyzetei.

De erről majd a következő bejegyzésben.

Előrebocsátom: igen, ismertem a Hittani Kongregáció Közleményét Athony de Mallo SJ atya írásaival kapcsolatban, például a karizmatikus levlistákon ma is rögtön ismertetik,  ha szóba kerülnek Anthony de Mello SJ atya írásai. Ez a könyv (Kapcsolat...) saját lelkigyakorlatos vázlataiból készült, katolikusan és szentignáci módon éli és tanítja a bűnbánatot, Krisztus Királyságát, „Krisztust ismerni, szeretni és követni”. Tudta a Főegyházmegyénk miért vette be az „irodalomba”. Ez a könyv ma is a lelki könyvek toplistáján szerepel. Van benne valami mély tisztelet , nagy szeretet és tolerancia India népe iránt, akárcsak Kalkuttai Teréz Anyában.

____________________________

[1] Teréz Anya Breviáriuma, Szent Gellért Kiadó és Nyomda