Azt mondta egyszer valaki, hogy Isten szeretete mindent pótol. Mindent... lehet, de nem mindenkit. Kezdő gimnazista koromban áhítattal tekintettem fel a végzősökre, és azt hittem, aki már harmincéves múlt, az nagyon közel van a halálhoz, igen korosoknak láttam őket. Azóta már többször temettem, a szívem egy része velük halt, pótolhatatlan veszteségnek érzem, nincsenek már többé azok, akiket szerettem. Mindnyájan a halál felé masírozunk, ebben igazán „demokrácia” van. Előttünk sokan átlépték a halál kapuját, utánunk is sokan jönnek majd. De a kapuban adná Isten én is elmondhassam, hogy a hitet megtartottam, a szeretet ellen ha vétettem - megbocsátott Isten, és a jó harcot megharcoltam.
A Halottak napja a feltámadásba vetett hit ünnepe.
A Halottak napja a feltámadásba vetett hit ünnepe.
ADY ENDRE: HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése