- „Nem ok nélkül ajánlották nyomatékosan a legfőbb pápák ezt a gyakorlatot [a rózsafüzért], bőséges búcsúkkal gazdagítva azt.” - Boldog Giacomo Alberione SSP [1]
Van egy apró, hátborzongató múzeum Rómában
a Szent Péter-bazilika és a Vatikán közelében, amelyet a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek szenteltek. A Piccolo Museo del Purgatorio (A Tisztítótűz Kis Múzeuma) a Chiesa del Sacro Cuore del Suffragio (a Segítő Szűz Mária Szent Szíve Templom) belsejében található, és lenyűgöző történettel, valamint a kiállított tárgyak hátborzongató gyűjteményével büszkélkedhet.
1897-ben a Rózsafüzér Miasszonyunk kápolnája – amely a Rókus-rendnek a Vatikánhoz tartozó Jézus Szent Szívének szentelt templomának része – tűzvész martaléka lett. A tűzvész után a Rend tagjai észrevették, hogy a megmaradt falak egyikén egy szenvedő arc képe beleégett az vakolatba. A papok és a testvérek azonnal megértették, hogy ez a tisztítótűzben lévő lélek segélykiáltása volt.
A csoport egyik tagja, Victor Jouet atya különösen mélyen megrendült a jel láttán, és küldetésévé tette, hogy felhívja a világ figyelmét arra, hogy imádkozzanak a tisztítótűzben lévő lelkekért. Megkapta felettese engedélyét, hogy szerte Európában kutasson a tisztítótűzben szenvedő arcra emlékeztető, rendkívüli tárgyak után.
1917-ben, amikor a Rend megnyitotta új templomát Rómában, a Jézus Szent Szívének szentelt templomot, egyúttal létrehoztak egy apró múzeumot is a templom belsejében, a tisztítótűzben lévő lelkeknek szentelve – egy múzeumot, amely magában foglalta a Jouet atya által összegyűjtött összes tárgyat.
Mik ezek a tárgyak?
A gyűjtemény nagy része ruhákra, könyvekre vagy fára égett kéznyomokból áll. Mindegyik mögött egy-egy olyan történet áll, amelyben a tisztítótűzben lévő lélek próbál segítséget kérni az élőktől, könyörögve a megkönnyebbülésért; megmaradt nyom, egy üzenet az égésről és a lélek vágyakozásásáról Isten után, az igazság igazolása.
Ezen tárgyak egyike 1815-ből származik. Ez a népszerű imakönyv, a Krisztus követése egyik oldala. Az oldalon egy megpörkölődött kéznyom látható. A kéznyom 1785-ben jelent meg a könyvön, amikor egy 1784-ben elhunyt nő megjelent a menyének, és azt mondta, hogy a tisztítótűzben van, és imákra van szüksége. Kezdetben a menye szkeptikus volt, és jelet kért. Abban a pillanatban megjelent egy kézlenyomat a Krisztus követése azon oldalain, amelyeket a menye éppen olvasott – az anyósa megpörkölődött kéznyoma!
A múzeumban található összes tárgy tanúskodik arról a valóságról, hogy imádkoznunk kell a tisztítótűzben lévő lelkekért, különösen a legszentebb rózsafüzér által.
A rózsafüzér búcsúval ellátott imádság.
A szentmise után a rózsafüzér az egyik legjobb eszköz a tisztítótűzben lévő lelkek megsegítésére. Ez azért van így, mert a szent rózsafüzér az Egyház leginkább búcsúkkal felruházott imádsága.
A búcsúk tökéletes összhangban vannak az értelemmel és Isten által kinyilatkoztatott igazságszolgáltatással.
Az Egyház, Krisztus Titokzatos Teste, Isten megbocsátását a bűnbánat Szentségén (gyónáson) keresztül nyújtja számunkra. Isten azonban igazságos, és tudja, hogy bűneinknek megvannak a maradványhatásai. Így bár Isten teljesen helyreállítja a bűneinket, és elnyerjük az Ő irgalmát, Ő is tudja, hogy véges teremtmények vagyunk, és soha nem tudjuk teljesen jóvá tenni a bűneink által okozott károkat.
„Ezért vannak búcsúk.”
A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg a búcsút:
1471. A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bűnbánat szentségének hatásaival.
MI A BÚCSÚ?
- „A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.”[79] „A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg.”[80] „Minden hívő nyerhet búcsúkat (...) önmaga számára vagy az elhunytak javára.”[81] A rózsafüzér révén hatalmunkban áll búcsúkat nyerni.
Fontos megérteni a bűn miatti ideiglenes büntetést: amikor egy ember meghal, már nincs ideje arra, hogy elégtételt adjon bűneiért, és teljesítse az igazságosság rendjét. Ha áldást kaptak arra, hogy elkerüljék a pokolra jutást, a tisztítótűzbe kerülnek, ott maradnak addig, amíg be nem teljesítik az igazságosság rendjét a megtisztulás révén.
A tisztítótűzben lévő lelkek magukon már nem tudnak segíteni.
Ma sokan abban a tévhitben élnek, hogy amikor meghalnak, egyenesen a mennybe mennek. A valóság az, hogy hacsak valaki nem élt nagyon szent életet a földön (imádság, bűnbánat és jócselekedetek révén), meg kell fizetnie bűneiért.
Az emberek többsége nem készült fel a halálra. Remélhetőleg felkiáltottak Istenhez, és elnyerték az Ő irgalmát. Ám amikor egy ember meghal, az ideje letelt. Ez azt jelenti, hogy a haldokló emberek többsége nem mentesül a bűn miatti ideiglenes büntetés alól. De mi segíthetünk nekik!
Ez az oka annak, hogy a hagyomány szerint a temetés előtt a rózsafüzért a imádkozzák: hogy az elhunytak megtisztulása felgyorsuljon.
Montforti Szent Lajos a Rózsafüzér Titka című művében hangsúlyozta a rózsafüzér búcsúval ellátott aspektusát, amikor a gyónásról szóló bűnbánatokról beszélt:
- „Szent Domonkos annyira meg volt győződve a szent rózsafüzér hatékonyságáról és annak nagy értékéről, hogy amikor nagyböjti gyónásokat hallgatott, szinte soha nem adott semmilyen más elégtételt [penitenciát]. Szent Domonkos nagyszerű szent volt, és más gyóntatók nyomdokaiba lépve biztosan ügyelt arra, hogy a rózsafüzér elmondását a szent titkokon való elmélkedésével együtt kérje a bűnbánóktól ahelyett, hogy más, kevesebb érdemmel bíró és kevésbé hatásos elégtételeket rótt volna ki rájuk.”
Liguori Szent Alfonz egyházdoktor megemlíti:
- „Alanus de Rupe azt írja, hogy [domonkos] testvérei közül sokan megjelentek nekik a rózsafüzér imádkozása közben, és kijelentették, hogy a szentmise mellett a tisztítótűzben szenvedő lelkek segítésére a rózsafüzérnél nincs hatalmasabb eszköz. Számtalan szenvedő lélek szabadult meg naponta a rózsafüzér révén, akik egyébként arra kényszerültek volna, hogy még évekig a tisztítótűzben maradjanak.”
Montforti Szent Lajos szerint Szűz Mária maga is feltárta ezeket az igazságokat Boldog Alanus Rupe-nak, Szűz Mária ezt mondta Alanus de Rupe-nak:
- „Tudd meg, hogy bár a rózsafüzér elmondásához már számos búcsú kapcsolódik, én még sokkal többet fogok hozzáadni, minden ötven Üdvözlégy Máriáért (az öt tizedért) azok számára, akik ájtatosan, térdepelve imádkozzák el azokat – természetesen a halálos bűntől mentesen. És mindaz, aki kitart a szent rózsafüzér ájtatosságában és imádságaiban, valamint elmélkedik a titkokon, jutalomban részesül érte; elnyeri bűnei bocsánatát, valamint azok büntetését élete végén. Ne legyetek hitetlenek, nogondoljátok, hogy ez lehetetlen. Számomra könnyű, mert én vagyok a Király Édesanyja, és Ő nevezett engem kegyelemmel teljesnek. És mivel kegyelemmel teljes vagyok, szabadon tudom osztogatni a kegyelmet kedves gyermekeimnek.”
Az évszázadok során sok szent nagy buzgóságot tanúsított a tisztítótűzben lévő lelkekért való imádkozásban és a búcsúk elnyerésében számukra.
Csak katolikus hívő nyerhet búcsút?
Igen, mivel a búcsú a Péternek, azaz a Pápának adott oldó és kötő hatalom ajándéka. Ezért aki nincs a hit, a szentségek és az egyházkormányzat közösségében a pápával – azaz nem katolikus –, az nem kaphatja meg a pápa közvetítésével a búcsú ajándékát sem.
A nem katolikusok nem nyerhetik el ideig tartó büntetéseik elengedését búcsú módján. De jótetteikkel ők is szerezhetnek érdemeket, amelyek beszámítanak a büntetések törlesztéseként.
A rózsafüzérhez kapcsolódó búcsúk:
Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a rózsafüzért a templomban vagy nyilvános kápolnában vagy a családban, szerzetesi közösségben, jámbor társulatban mondja el.
Részleges búcsút nyerhet más körülmények között.
A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:
- Egy rózsafüzérnek (5 tized) egyfolytában való elmondása.
- A szóbeli imát titkokról való elmélkedésnek kell kísérnie.
- A közös imánál a titkokat is be kell mondani a bevált helyi szokás szerint. A magánimánál elég, ha a szóbeli imához titkokról szóló elmélkedést fűznek.
A rózsafüzér közösségben a pápával együtt (tv, rádió), folyamatosan imádkozott 5 tizedes elmondása (a szokott föltételek mellett) szintén teljes búcsúval jár.
A Szentatya szándékára való imádkozás feltétele teljes búcsú elnyerésének, például egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elimádkozásával; de mindenki választhat úgy is, hogy bármilyen más imát mond el ájtatos szokása szerint, ha azt erre a szándékra mondják.
Szent II. János Pálpápa a Rosarium Virginis Mariae apostoli levele ezen a linken olvasható magyarul.
A Búcsúk imakönyve ezen a linken tanulmányozható.
[1] Boldog Giacomo Alberione SSP liturgikus emléknapja november 26-án van. A legmodernebb kommunikációs eszközök, a sajtó, a mozi, a televízió, a rádió és más modern médium segítségével hirdette az evangéliumot!
- Giacomo Alberione 1884. április 4-én született az olasz Piemont tartományban, San Lorenzo di Fossanóban, földműves család negyedik fiaként. Tizenhat éves korában a piemonti Albában lévő szemináriumba lépett be. 1900. december 31-én éjjel, azon az éjszakán, amely elválasztotta a 19. és a 20. századot, öt órán át imádkozott az Oltáriszentség előtt, és úgy érezte, arra hivatott, hogy tegyen valamit az új század embereiért. Bosco Szent János (1815–1888) példáján felbuzdulva az elsők között kezdett bele a nevelés és evangelizáció missziójába, kizárólag a tömegkommunikációs eszközök segítségével. 1907. június 29-én szentelték pappá, és Narzoléban lett plébános. Teológiai doktorátust szerzett 1908-ban. 1914. augusztus 20-án állított munkába két tinédzsert egy nyomdász barátja irányításával egy kis nyomdában, ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Szent Pál Társaság, és amelynek célja, a legmodernebb kommunikációs eszközök, a sajtó, a mozi, a televízió, a rádió és más modern médium segítségével hirdesse az evangéliumot. A következő évben összegyűjtött egy női csoportot, tiszteletreméltó Tecla Merlo anyával együtt megalapította a Szent Pál Társaság női párját, a Szent Pál Leányait. Alberione összesen tíz vallási kongregációt, intézetet és laikus társulást alapított. Ezek a közösségek a modern médiatechnológiát és a kiadott anyagokat használják Isten igéjének terjesztésére és a személyes áhítatok segítésére. Alberione a II. vatikáni zsinat alatt peritus (azaz teológiai szakértő) volt, részt vett azokon a zárt üléseken, amelyeken a zsinat dekrétumait alakították ki és formálták, hogy a zsinati atyák a teljes ülésszakon jóváhagyják azokat. 1971. november 26-án hunyt el Rómában, a Mária Apostolok Királynője-bazilika alkriptájában temették el. 2003. április 27-én II. János Pál pápa boldoggá avatta öt másik társával együtt. A pápa a szertartáson mondott homíliájában rámutatott, hogy Alberione „szükségét érezte annak, hogy Jézus Krisztust, az Utat, az Igazságot és az Életet megismertesse »korunk minden emberével, korunk eszközei által«, ahogyan ő szerette mondani. Pál apostol ihlette, akit »az egyház teológusaként és építészeként« jellemzett, aki mindig engedelmes és hűséges maradt Péter utódának Tanítóhivatalához, illetve az igazság »világítótornyaként« egy olyan világban, amely oly gyakran nélkülözi a jó szellemi hivatkozásokat.”
