2014. jan. 2.

Népirtás, avagy a kereszt botránya

      Hogy mi a holokauszt, arról mindenki tud, és tagadása büntetendő cselekmény. Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a "végső megoldásról" 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése "tűzben elégő áldozat", héber szinonimája soá) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuálisok, testi és szellemi fogyatékosok is áldozatul estek. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések 5 és 6 millió közé teszik. Körülbelül minden tizedik, a holokauszt idején meggyilkolt áldozat magyarországi zsidó volt, számuk 500 és 600 ezer fő közöttire tehető.

     
És mi a holodomor? Emléknapja 2006 óta minden november hónap negyedik vasárnapján van. Ez is genocídum, ukrajnai népirtás, közel 7 millió áldozata volt. (Ezt viszont nem tanítják az iskolákban, nem kötelező tudni róla.)
      A népirtásra vonatkozó ENSZ konvenciót 1948. december 9-én fogadtak el, és „A népirtás bűncselekményének megelőzéséről, illetve büntetéséről címet viseli.” A konvenció kitételei olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak szándékos, teljes vagy részleges megsemmisítését célozzák. Röviden: a nemzetiségi politika egyik megnyilvánulását jelentik, amely valamely konkrét népcsoport ellen irányul és a célja az adott csoport fizikai megsemmisítése. A népirtás két alappillére: olyan életkörülmények megteremtése egy meghatározott csoport számára, melyek következtében részben vagy teljesen megsemmisül, illetve olyan cselekedetek, amelyekkel megakadályozzák a születéseket az adott csoporton belül. E két ismérv jellemzi az ukrán nép ellen a XX. század 30-as éveiben elkövetett népirtást is. Így cselekedett az orosz birodalom, a vörös Szovjetunió moszkvai központja is, mikor az ukrán nép elleni népirtást végrehajtotta. A központi bizottság minden megyéből begyűjtötte a különféle megtorlásokra vonatkozó adatokat.
      Íme, egy részlet az 1932. december 3-án kelt, „zárt borítékban, titokban nyújtandó át” megjegyzéssel ellátott Koszior táviratból, amelynek címzettje a központi bizottság megbízottja.
  • „Kérem, röviden tájékoztasson arról, hogyan teljesülnek a KB direktívái. Először: megtorlások alkalmazása a beszolgáltatási tervet nem teljesítő kolhozokkal és egyéni gazdákkal szemben, áruval történő ellátásuk leállítása, természetbeni büntetések kiszabása, a kolhoztagokat megillető természetbeni előlegek kiadásának leállítása, a törvényellenesen kiosztott gabona visszavétele, a jogtalanul eltulajdonított értékek visszaszolgáltatása, bírósági megtorlások, stb. Másodszor: a gabonával való spekuláció, és úgy általában az azzal való kereskedelem elleni küzdelemről, a piacok ellenőrzéséről és a spekulánsok elfogásáról... Harmadszor: milyen hatással vannak ezek az intézkedések a beszolgáltatások menetére.” 
      Mint köztudott, az ukrán nép ellen elkövetett népirtást 1988-ban elismerte az Egyesült Államok Kongresszusa és a Jogászok Nemzetközi Bizottsága. Az ukrán Legfelső Tanács határozata is a népirtás politikájaként definiálta az éhínséget. A szándékos kiéheztetést elitélte Kanada, Argentína és Ausztrália parlamentje, az éhínséggel kapcsolatos közös nyilatkozatot az ENSZ 30 tagállama, köztük Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Egyiptom, stb. írta alá.

      Bizonyára sokunk számára ismerős Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja című regénye. Cselekménye az első világháború éveiben játszódik, amikor a törökök halálra ítélik az oszmán birodalomban élő katolikus örményeket, elrendelik áttelepítésüket, leölésüket. A Musza Dag az anatóliai tengerparton emelkedő fennsík. Erre az erődítménnyé kiképezhető hegyre vonul vissza hét örmény falu népe. A vállalkozás vezetője Bagradjan, egy sokáig Párizsban élő archeológus. A regény ennek az alig ötezer embernek negyven napig tartó hősies harcát módon beszéli el, egészen a győzelemig, azaz addig, amíg a megtizedelt, éhező, lerongyolódott örményeket a francia hadihajók fedélzetükre veszik. Az egész regényen érződik, hogy az író (zsidó volt) az üldözöttek küzdelmének ábrázolásakor saját korára, az eljövendő szenvedésekre gondol.
      Tények: 1915 és 1923 között körülbelül 1,5 millió örményt gyilkoltak meg, és rajtuk kívül több ezret deportáltak Törökország keleti régióiból, és körülbelül hatszázezer örmény halt meg vagy mészárolták le a kitelepítés során csak 1915-ban és 1916-ban.
      2012-től a francia nemzetgyűlés által elfogadott törvény szerint bűncselekménynek minősül, ha valaki tagadja, hogy az 1,5 millió törökországi örmény lemészárlása 1915-ben valójában népirtás volt.

      Erdélyben is visszatért a mártírok ideje a kommunizmussal. Még rejtély, hány véres, halálos áldozata is volt.
    Nézzük mi is történik Közel keleten, a jelen időben. Szintén népirtás, mégpedig vallásos okokból. A vallásos radikalizmusnak véres áldozatai vannak. A jövő nemzedék fogja majd elemezni, megnevezni, összegezni. Az Egyházunk párbeszédet folytat a muzulmánokkal, a béke Isten ajándéka, de a vezetők is kell(ene) tegyenek ezért már valamit. Egyelőre Európa tárt karokkal fogadja a muzulmánokat, értük leveszik még a keresztet is az osztálytermek, a kórházak faláról híres-hírhedt vallásszabadság nevében.
      Egy szíriai szerzetesnővér, Hatune Dogan, egy Bécsben rendezett sajtótájékoztatón az Emberi Jogok Napján arról beszél, hogy a radikális muzulmánok a keresztény vért palackozzák, és eladják a szaúdiaknak, palackja 100 ezer dollárt ér. Ezt a vért rituális kézmosásra használják a muzulmánok. Beszél még elrablásokról, nemi erőszakról, gyilkosságságról, kínzásról, csonkításról.
      Az alábbi linken látható videó angol feliratos, mindezekről a nővér szintén videó formában egy József nevezetű embertől kapta, mégpedig egy bagdadi keresztény család közvetítésével. Nem derül ki világosan, hogy József maga lenne az egyik gyilkos, vagy általában a gyilkosokról van szó.

http://www.examiner.com/article/nun-claims-radical-muslims-bottling-christian-blood-selling-to-saudis





Forrás:
http://www.mult-kor.hu/20130127_ma_van_a_holokauszt_aldozatainak_nemzetkozi_emleknapja

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/ukranok/az_artatlan_aldozatok_emlekere/pages/magyar/005_ukran_nep.htm

http://nol.hu/kulfold/buntetik_franciaorszagban_az_ormeny_nepirtas_tagadasat?ref=sso

http://magyarkurir.hu/hirek/iskolai-kereszt-tiltakozik-vatikan-strasbourgi-doentes-ellen

http://www.magyarkurir.hu/hirek/papa-tovabbi-egyuettmukoedesre-buzditotta-katolikus-muzulman-talalkozo-resztvevoit


Nincsenek megjegyzések: