2013. ápr. 9.

Kitartani az erényekben

13. Az aszketikus cselekedetekről 
      Mértéken felül nem szabad aszkézist végezni, hanem igyekezni kell, hogy barátunk[1] - a testünk - hűséges és készséges legyen az erények végzésére. 
      Középúton kell haladni, se jobbra, se balra ne térj le az útról (Péld 4,27): a léleknek lelki eledelt, a testnek testi, a földi élet fenntartásához szükséges eledelt kell nyújtani. Nem kell a társadalmi élet elől sem elzárkózni abban, amit az a törvény szerint tőlünk megkíván, ahogy az Írás mondja: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené (Mt 22,21). 
      Lelkünk iránt is megértéssel kell lenni gyengeségei és tökéletlenségei miatt, és hiányosságainkat elviselni, ahogy elviseljük felebarátaink hiányosságait, de nem ellustulni, hanem szüntelenül buzdítani magunkat a jobbra. 
      Ha esetleg sokat ettél, vagy valami olyat tettél, ami az emberi gyengeségből következik, ne háborodjál fel, ne tetézd bajjal a bajt, hanem férfias bátorsággal nekiállva a hiba kijavításának, igyekezz megőrizni a lelki békét az Apostol szava szerint: Boldog, aki nem ítéli el magát abban, amit helyesnek tart (Róm 14,22). Ugyanez a gondolat rejlik az Üdvözítő szavaiban is: Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába (Mt 18,3). 
      A munkától és betegségektől megfáradt testet elegendő alvással, étellel és itallal kell erősíteni, nem sajnálva tőle még az időt sem. Jézus Krisztus Jairus leányának feltámasztása után tüstént megparancsolta, hogy adjanak neki enni (Lk 8,55). Bármiben is érünk el eredményt, az Úrnak kell tulajdonítanunk s mondjuk a Prófétával: Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget (Zsolt 113,9). 
      Harmincöt éves korig, vagyis az emberi élet deléig az számít nagy győzelemnek, ha az ember tisztán megőrzi önmagát, és sokan épp ezekben az években nem tartanak ki az erényekben, hanem letérnek a helyes útról tulajdon vágyaikhoz, amint erről Nagy Szent Vazul tanúskodik: Sokan sok mindent gyűjtöttek ifjú korukban, de életük deléhez érkezvén, a gonosz lelkektől rájuk mért kísértésekkel járó izgalmakat nem tudták elviselni, ezért mindenüket elveszítették. 
      Hogy az embert ne érje ilyen meghasonlás, mintegy próbaképp mérlegre kell tennie önmagát és egész életében figyelnie kell önmagára Szíriai Szent Izsák tanítása szerint: mintegy mérlegen kell lemérnie kinek-kinek a saját életét (Prédikációk 40.). 

14. Krisztus világosságáról 
      Hogy szívedbe fogadjad és érezzed Krisztus világosságát, el kell vonni magadat, amennyire csak lehetséges, a látható dolgoktól. Miután vezekléssel és jócselekedetekkel megtisztítottad lelkedet, s közben őszintén a keresztre Feszítettbe veted hitedet, miután behunytad testi szemeidet, elmédet szíved rejtekébe kell merítened és kiáltoznod, szüntelenül segítségül hívva a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. Akkor attól függően, hogy mekkora buzgalom és heves vágy tölti el a lelket szerelmese iránt (vö. Lk 3,22), az ember a segítségül hívott névben[2] édességet talál, amely felkelti benne a vágyat a felülről jövő megvilágosodás után. 
      Amikor az elme jó hosszan elmerül ebben a gyakorlatban, ez megérinti a szívét, s akkor felragyog Krisztus világossága, megszentelve a lélek szentélyét isteni ragyogásával, ahogyan Isten nevében Malakiás próféta mondja: És előttetek, akik félitek nevemet, felragyog az igazság Napja (4,2). Ez a fény egyúttal élet is az Evangélium szava szerint: Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága (Jn 1,4). 
      Amikor az ember belülről szemléli az örök fényt[3], akkor az elméje tiszta lesz, és nincs benne semmiféle érzéki kép, hanem, mivel egészen belemerül a teremtetlen jóság szemlélésébe, elfeled minden érzékelhetőt, már önmagát sem akarja látni, hanem szeretne elrejtőzni a föld szívébe, csakhogy el ne veszítse ezt az igazi jót - Istent. 

15. A könnyekről 
      Minden szent, és azok a monachusok, akik lemondtak a világról, egész életüket átsírták, várva - a világ Üdvözítője ígérete alapján - az örökkévaló vigasztalást: Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak (Mt 5,4). 
      Nekünk is így kell sírnunk, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát. Győzzenek meg erről bennünket Dávid próféta szavai: Menvén mentek és sírtak, miközben hintették a magokat, de örömujjongás közt jönnek-jönnek vissza, hozván a kévéiket (Zsolt 125,6); Szíriai Szent Izsák szavai pedig: Öntözd orcádat szemeidből patakzó könnyekkel, hogy megnyugodjék rajtad a Szent Lélek és lemossa rólad gonoszságod szennyét. Esedezz könnyekkel Uradhoz, hogy eljöjjön tehozzád. (68. prédikáció, Lemondás a világról). 
  • Ha imádság közben sírunk, és nevetés vegyül a könnyek közé, akkor ez az ördögi ravaszságtól való. Nehéz kitapintani ellenségünk titokzatos és hajszálpontos működését. 
      Akinek a meghatottságtól csorognak a könnyei, annak szívét beragyogják az Igazság Napjának - Krisztus Istennek - sugarai. 

_____________________
[1] Szent Ferenc hasonlóképpen vélekedik a testről, mikor azt „szamár testvér”-nek nevezi. Vigyázni kell rá, mert csökönyös, gondozásra szorul.
[2] A Jézus-ima, Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek! gyakorlata ezt a célt szolgálja.
[3]  Palamasz Szent Gergely (1296-1359), a hészükhia nagy tanítómestere szerint az apostolok ezt a fényt Urunk Színeváltozásakor tapasztalták meg, amely őket fölemelte és átváltoztatta. A keresztény (és különösen a szerzetesi) élet célja ezen állapot elérése. „Sínai Gergely a hészükhiáról és az imáról szóló művében a következő utat rajzolja a monachus elé: Üljön le egy csendes cellában, csukja be az ajtót, lelkét emelje minden hiú és ideigvaló dolog fölé. Fejét mellére hajtva és lélegzetét vissza-visszatartva összpontosítson testében szívére, vagyis a lélek képességeinek székhelyére. Kitartó gyakorlás után határtalan boldogságot érez az ember. Saját magát világossággal teltnek látja, s Jézus nevének ismétlésével könnyedén elűz minden bűnös gondolatot, felébredő vágyat. Maradjon cellájában, őrizze Jézust szívében, s ez mindenre megtanítja.” (Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I. Bp, 1995. 368. o.)
Folyt. köv.


Forrás:

Nincsenek megjegyzések: