2012. dec. 28.

Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni (Mt 2,18)

Szent Quodvultdeus püspök[*] beszédeiből 
(Sermo 2 de Symbolo: PL 40, 655) 

Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust 

      Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmat, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék. 
      Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod. 
      Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni. 
      A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben – noha azokat fel sem foghatod –, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába. 
      A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak, íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő! 
      De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki. 
      Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját. 

Himnusz 

A zsarnok hallja és remeg: 
Királyoknak Királya jön, 
ő lesz úr Izrael fölött, 
és ül majd Dávid trónusán. 

A hírtói őrjöng és üvölt: 
„Utódom itt van, és elűz! 
Csatlós, eredj, acélt ragadj, 
 a bölcsőket vérrel füröszd!” 

Mi haszna ennyi szörnyűség, 
Heródes, mit segít a bűn? 
Kitér a pusztulás elől 
az egy Krisztus sértetlenül. 

Ó kis virágok, vértanúk, 
kiket már fénynek hajnalán 
a Krisztus-üldöző letört, 
mint feslő rózsát vad szelek, 

ti vagytok első áldozat 
a Krisztus báránykáiból; 
oltár alatt, ártatlanok, 
pálmafüzérrel játszotok. 

Világra kit szült tiszta Szűz, 
dicsérünk téged, Jézusunk, 
Atya s Szentlélek, áldva légy 
most és örökre szüntelen. Amen. 

      Istenünk, az Aprószentek a mai napon nem szóval, hanem vértanúhalálukkal hirdetik dicsőségedet. Add, kérünk, hogy beléd vetett hitünket ne csak szavunkkal valljuk, hanem életünkkel is tanúsítsuk. 
____________________________________
[*]Szent Quodvultdeus (=amit Isten akar) püspök hitvalló + 470 körül. Karthágói érsek, akit Genzerik vandál király papjaival együtt vitorla- és kormánynélküli rozzant hajókra rakatott és kilökött a nyílt tengerre. Minden remény ellenére Nápolyban kötöttek ki, itt halt meg a szent érsek.

Nincsenek megjegyzések: