Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet

      Anyaszentegyházunk a három isteni Személy tevékenységéről tanítva, a Katekizmus 260. pontjában, idéz Szentünk imájából:

      »Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hogy teljesen megfeledkezzem magamról, azért, hogy Benned mozdulatlan és nyugodt legyek, mintha a lelkem már az örökkévalóságban lenne; semmi ne zavarhassa meg a békémet, semmi ki ne vonjon Belőled, én Változatlanom, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumaid mélységébe! Békéltesd meg a lelkemet; alakítsd át mennyországoddá, kedves lakóhelyeddé és nyughelyeddé. Bárcsak soha magadra ne hagynálak, magam is mindig Veled lennék egész valómmal virrasztván hitemben, imádva Téged, egészen átadva magam a te teremtő tevékenységednek.

      Szeretett Krisztusom, te szeretetből vállaltad a keresztet, szíved jegyese szeretnék lenni, meg szeretnélek dicsőséggel beborítani, szeretnélek szeretni..., annyira, hogy belehaljak. De érzem: erőtlen vagyok. Kérlek, „öltöztess magadba”, azonosítsd lelkemet lelked minden rezdülésével, meríts magadba, árassz el, lépj helyembe, hogy életem csak a Te életed sugárzása legyen. Szállj belém Imádóként, Megváltóként, Üdvözítőként. Örök Ige, Istenem Szava. Egész életemben Téged akarlak hallgatni, nagyon tanulékony szeretnék lenni, hogy mindent megtanuljak Tőled. Azután, minden éjszakán, minden ürességen, minden tehetetlenségen át mindig Rád akarom szegezni tekintetemet, és megmaradni nagy fényességedben; szeretett Csillagom, igézz meg engem, hogy soha többé ne vonhassam ki magamat fénykörödből. 

      Emésztő tűz, szeretet Lelke, „szállj le rám”, hogy lelkemben mintegy megtestesüljön az Ige: hadd legyek számára egy új emberi természet, amelyben megújítja egész misztériumát. És Te, Atyám, hajolj le szegény, kis teremtményedhez, „borítsd be árnyékoddal”, csak „szeretett Fiadat - lásd benne -, akiben miden kedved telik”. 

A feszülete

      Ó én Hármam, mindenem, boldogságom, Te végtelen magányosság, Te végtelenség, akibe beleveszek, zsákmányként szolgáltatom ki magamat Neked. Temetkezzél belém, hogy én eltemetkezhessem Benned, amíg várom, hogy majd fényedben szemlélhessem nagyságod mélységeit.«

      „Nescivi” bejegyzésben linkek találhatók: az életrajzához, egy Keresztúthoz Erzsébet gonodolataival.

      »„Nescivi” Már nem érdekel semmi más. Ezt énekli a Menyasszony az Énekek énekében, miután bevezették a belső kamrába. Úgy érzem, egy „dicsőítő dicséret”-nek is ez kell, hogy a refrénje legyen ezen az első lelkigyakorlatos napon, amikor a Mester bevezeti őt a feneketlen mélység mélyére, hogy megtanítsa arra, hogyan töltse be hivatalát, amelyet majd az örökkévalóságban rábíznak, s amelyet gyakorolnia kell már az időben is, hiszen az idő már megkezdődött, de állandóan továbbhaladó örökkévalóság.«

Kézírása

      

      Irgalmasságban gazdag Istenünk, te A Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébetnek feltártad, hogy az igaz ember lelkében titokzatos módon lakást veszel, és meghívtad őt, hogy lélekben és igazságban imádjon téged. Közbenjárására add, hogy mi is Krisztus szeretetében maradjunk, és a Szeretet Lelkének templomai legyünk, a te dicsőségednek dicséretére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Amen.