2011. júl. 29.

Ikonfestés

Nem egészen 5 perc alatt meg lehet tanulni ikont festeni:-)
Egy-kettő, és már kész is van Szent Mihály arkangyal ikonja.
Egyszerű.

Modellnek pedig álljon itt Szent Mihály arkangyal-ikon egy újabb változata a festőművésztől:

2011. júl. 27.

Ó, áldott Szent József!


A kiscica
      A második világháború alatt lengyel nővérek egy árvaházat működtettek Varsóban. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek pedig egyedül az Isteni Gondviselésből éltek. Egy nap elfogyott a tej, ami pedig elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Mit lehet tenni ilyen kilátástalan helyzetben? Az elöljáró megkérte Ewa nővért, a konyhást, hogy a közösség szokásához híven intézzen kérelmet - rajz formájában - Szent Józsefhez, és helyezze az ikonja mögé. Ewa nővér tanácstalan: a fehér lapon hogyan ábrázolhatná a fehér tejet? Valahogy csak megoldotta a kérdést...
      Másnap egy városbeli férfi kopogtatott a kolostor ajtaján. Épp csak beugrott, hogy üdvözölje a nővéreket, és ajándékot is hozott nekik. A nővérek megörültek: biztosan megérkezett a tej! Nagy meglepetésükre és csalódásukra azonban a vendég nem mást, mint egy macskát hozott nekik, egy kis házicicát... Milyen furcsa ajándék!
      A vendég megkérdezte:
      - Van szükségük valamire?
      A nővérek egyszerre felelték:
      - Igen, tejre!
      - Tejre? - kiáltott fel a látogató. - Hiszen nekem rengeteg van! Máris hozom, amilyen gyorsan csak tudom!
      A tejszállítmány még aznap megérkezett. Az elöljárót azonban nem hagyta nyugodni ez a macska-dolog. Megkérte a konyhás nővért, hogy mutassa meg neki, milyen kérelmet tett Szent József ikonja mögé. Amint meglátta a rajzot, nevetésben tört ki. Ewa nővér ugyanis egy buzgón lefetyelő macskát rajzolt a papírra! Szent József nagy jóságában először a macskát szerezte meg, majd a tejet.

A varsói ács
      Lehetetlenség nem észrevenni Szent József munkálkodását! Lássuk varsói barátnőm, Marysia S. tanúságtételét, aki elkötelezett híve Medjugorjének.
      Négy évvel ezelőtt Emmanuel nővér megajándékozott egy Szent József ikonnal, és ezt mondta:
      - Nem szoktál imádkozni hozzá!? Pedig ő nem akármilyen szent ám! Barátkozz össze vele, és meglátod, hogy nagy segítségedre lesz!
     Bogdannal és két gyermekünkkel nagy szükségünk volt egy házra, mivel a Szűzanyáért végzett missziónk egyre több teret igényelt. Ahhoz azonban nem volt elég pénzünk, hogy házat vásároljunk. Emmanuel nővér tanácsára írtam egy levelet Szent Józsefnek, telve bizalommal és reménységgel, az ikon mögé tettem, és elkezdtem egy kilencedet. Hónapok teltek el... nem történt semmi.
     Lelkiatyám akkor ezt mondta: „Szent József egy egyszerű ács, nagyon praktikus gondolkodású ember. Jobban tennéd, ha lerajzolnád a házat, amire vágysz” Készítettem tehát egy pontos rajzot a házról, kívülnézetből, és ismét az ikon mögé tettem.
      Újra eltelt néhány hónap... semmi! Megmondtam hát lelkiatyámnak, hogy Szent József bizonyára nem szeret engem, mire ő így válaszolt: „Ha nem hallgat meg téged, az biztos azért van, mert ő családapa, ezt az ügyet pedig egy másik családapával akarja megbeszélni. Kérd meg a férjedet, hogy ő maga tárgyaljon Szent Józseffel! Két családapa csak megérti majd egymást!”
      Bogdan még aznap a tanácshoz híven cselekedett. Azon a héten meglett a ház! Világos, hogy Szent József szerette volna bátorítani egy kicsit Bogdant családfői szerepében. A ház éppen annyiba került, amennyi pénzünk volt, értéke azonban jóval nagyobb volt! Minden szükséges helyiség megvan benne, pincével, padlással, kívülről pedig hajszálpontosan úgy néz ki, ahogy lerajzoltam! Szent József, a jó ács, faépületet választott, mégpedig nem is akármilyen fából, hanem tölgyfából! Megvizsgáltuk az ablakokat és ajtókat, és megállapítottuk, hogy minden apró részlet tökéletes hozzáértéssel készült, és tökéletes állapotban van.
      Az előtérben Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének képe fogadott minket. Mária Medjugorjében pontosan azt kéri, hogy ezeket a képeket helyezzük el otthonainkban. Volt ott egy régi Kis Szent Teréz kép is: emlékeztetőül franciaországi lelki kötelékeinkre.
      A korábbi tulajdonos, egy súlyos beteg hölgy, az évek során az egyik helyiséget imádságra használta. Mást se kellett tennünk, mint gyertyát gyújtanunk, hogy újra beüzemeljük a kis szobát. Az asszony órákat imádkozott itt a Czestochowai Szűzanya képe előtt, éjjel-nappal felajánlva szenvedéseit.
      Szent József arról is gondoskodott, hogy ne feledkezzünk meg Jegyese medjugorjei kéréséről a böjttel kapcsolatban: kenyérsütő kemencénk is van! A finom házi készítésű kenyér segít kitartani a heti kétszeri böjtben!
      Egy pap-ismerősünk hozott nekünk egy Szent József képet, amint a Szent Család fölött őrködik. Megtisztelő helyen, az előtérben helyeztük el, mivel azóta egész családunk az ő pártfogása alatt áll. A házunk Varsótól nem messze, a természet közelében van, a gyerekek iskolája pedig jobb itt, mint Varsóban.

Szent József tervei
      A kétezer évvel ezelőtti Galileában az ácsok egyben építészek is voltak. Ügyes tervrajzokat kellett készíteniük, hogy az épületek stabilan álljanak abban a korban, amikor a ma elterjedt technikák és fémszerkezetek még sehol sem voltak. Szent József minden bizonnyal gyakran vitatta meg Jézussal azt, hogyan lehet a legjobban felépíteni egy házat, hogyan lehetne a legjobban a kuncsaft kedvében járni. Egyébként pedig József volt az, aki először tett nehéz gerendákat fia vállára, az ácsoknak ugyanis gyakran kellett ilyeneket cipelniük. Így anélkül, hogy tudta volna, a kereszthordozásra készítette fel Jézust. A mennyei Atya még erre is figyelt, és egy bölcs ácsot adott Jézus mellé tanítómesterül a názáreti rejtettség hosszú éveire. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Józsefnek köszönhető az, hogy Jézus nem roppant össze a Kálváriához vezető úton.
      Nem igazán vesszük figyelembe azt, hogy Szent József terveket készítő ember, Dávid családfájában ez elég elterjedt jelenség lehet, mivel Jegyese, a Szűzanya, Medjugorjében gyakran beszél a világra vonatkozó terveiről, és azt kéri tőlünk, hogy segítsünk neki megvalósítani azokat. Jézusnak szintén megvan a maga terve az emberiség üdvözítésére vonatkozólag. Az egész Szent Család nagy szakértője a tervkészítésnek!

Nekünk milyen tervünk van a saját életünkre?
      Szent Józsefre van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljunk lelkesedni az élet ajándéka iránt. Ő, az ügyes, pontos, talpraesett építész nagy segítségünkre lehet abban, hogy újratervezzük és Isten rólunk elgondolt álmához igazítsuk életünket. Ő ugyanis kiemelkedően Igaz, ami az akkori zsidó értelmezés szerint azt jelenti, hogy egész életét Istenhez igazítja. Nem úgy, ahogy igazságügyi minisztereink teszik! Életünk valóban rászorul arra, hogy újratervezzük és Istenhez igazítsuk azt!
      Az Atya az isteni terveknek ezt a nagymesterét választotta ki, hogy Fiának, Jézusnak növekedését kísérje egészen férfikoráig. Éppen így kíséri a mi növekedésünket is! Szent József számára nagy öröm az, ha folytathatja tevékenységét közöttünk!

Gonosz szellemek réme
      Labouré Szent Katalin Párizsban halt meg, a Rue du Bacban. A Szűzanya neki nyilatkoztatta ki a Csodás Érmet. Katalint úgy ismerték, mint a „csönd szentjét”. Nagyon kevés szavát jegyezték fel, azt azonban tudjuk, hogy nem sokkal a halála előtt testvérei gyermekei megkérdezték tőle:
      - Nénikénk, ha majd haldokolsz, kihez imádkozzunk? - A gonosz szellemek réméhez! - hangzott a válasz. (Ez egy Szent József litániájából vett elnevezés.) - Ha pedig a sátán tisztátalan gondolatokat sugall nektek, gyűlöletet, irigységet, hazugságot, így imádkozzatok: „Szent József, a gonosz szellemek réme, oltalmazz engem!” - és ezt mondjatok el egyszer minden ujjatokra. Szent József el fogja venni a rossz gondolatokat. Ennyi az egész! Ha visszajönnek, tegyetek ugyanúgy: „Szent József, gonosz szellemek réme, oltalmazz engem!” Addig ismételjétek ezt, amíg minden ujjatokra egyszer el nem mondtátok, és megnyeritek a csatát.
      Szent József hasonló az éjjeli szórakozóhelyek ajtajában álló kidobófiúhoz, aki minden egyes érkezőnek a szemébe néz, és megítéli, kit engedhet be kockázat nélkül. Az Atyaisten alkotta őt ilyennek! Ilyen emberre volt szüksége ahhoz, hogy senki se zavarhassa Fiát, no meg legkedvesebb lányát, titkos fegyverét...

Semmi gond
      Mivel Szent Bernadett csak a lourdes-i dialektust beszélte, egy bizonyos Julie Garrow járt hozzá franciát tanítani. Julie egyszer megkérdezte Bernadettet:
      - Szokott ön szétszórt lenni imáiban?
      - Igen - felelte Bernadett.
      - És ez zavarja önt?
      - Ugyan, dehogy! Átadom az ilyesmit Szent Józsefnek, a többi meg az ő dolga. Semmi gond.

Ima
Dicsőséges Szent József, Mária Jegyese,
Jézus Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által kérünk,
Részesíts minket atyai oltalmadban!
Te, akinek hatalma minden szükségletünkre kiterjed,
És akinek a leglehetetlenebb dolgok is lehetségesek,
Nyisd ki atyai szemed és tekints gyermekeid érdekeire.
Ránk nehezedő gyötrelmünkben
Bizalommal fordulunk hozzád.
Méltóztass szerető oltalmadba venni,
Fontos és nehéz szükségletünket,
Ami annyira nyomaszt minket: ... (itt említsük szükségletünket......)
Add, hogy ezek boldog elnyerése Isten dicsőségére
És jámbor szolgáid javára váljon.
Ó, szeretetreméltó József, kit sohasem szólítunk hiába,
Te, kiben Isten oly nagyon megbízik, hogy azt mondhatjuk:
„A Mennyben József inkább parancsol, mint kér”,
Gyöngéd atya, imádkozz értünk Jézushoz és Máriához.
Légy szószólónk Isteni Fiadnál,
Akinek itt a földön figyelmes, szerető nevelője
És hűséges oltalmazója voltál.
Légy szószólónk Máriánál,
Kinek szerető és gyöngéden szeretett Jegyese voltál.
Növelje dicsőségedet, hogy meghallgatásra lel
Nehéz kérésünk, melyet most Rád bízunk.
Hisszük, igen, hisszük, hogy meghallgatod
Kívánságunkat, és megszabadítasz
Mindattól a nélkülözéstől és keserűségtől,
Amely lelkünket elárasztja.
Szilárdan bízunk abban is,
Hogy semmit sem vonsz meg a hozzád könyörgőktől.
Mi, akik alázattal borulunk lábaidhoz,
Drága Szent József, esedezve kérünk,
Könyörülj meg sóhajtásainkon és könnyeinken.
Borítsd ránk irgalmad köpenyét,
És áldj meg minket. Ámen.
(Szalézi Szent Ferenc)

Forrás:

2011. júl. 21.

A szent koldus

      Az öreg koldus neve Dobri Dobrev, jelenleg 97 éves, és Szófia utcáin alázattal koldul. Szemében a menny szelíd derűje, és természetes egyszerűséggel csókol kezet egy gyereknek. A bolgár főváros lakói úgy tekintenek rá, mint egy ikonról leszállt szentre. Keleti és festői a megjelenése, mint azoknak a régi sivatagi remetéknek, vagy modern korunk egyik új „Krisztus bolondjának”.
     Dobri Dobrev az Isten embere, ő az a szegény gazdag, egy evangéliumi csoda, és Szent Pál apostol szavainak az utódja „Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.” (1Kor 4,12-13) Egy felületes szemlélőnek a főváros nyüzsgésében észrevétlen maradhat, rengeteg a koldus és a szegény ember Szófiában.
      1988-ban, Dedo Dobri, ahogy a bolgárok nevezik, lemondott a régi életéről, és elkezdett az utcákon és a templomok bejáratánál koldulni. Havi jövedelme a 80€ nyugdíj, és ezen minden nap a falujából - Bailovoból Szófiába utazik, 50 km-t busszal, hogy pénzt gyűjtögessen garasról-garasra. A Balkán talán leginkább elkereszténytelenedett országában, ahol már csak néhány kolostor működik, a templomok konganak, az öreg Dobri Dobrev állhatatosan koldul Krisztusért és az egyházért, de nem a maga számára, hiszen mindennapi kenyere mindig is az imádság marad, ami nem kerül semmibe!

      Általában a „Nyevszkij Szent Alexander” székesegyház vagy a „Szent Cirill és Metód” temploma előtt látható, kezében egy bádog- vagy műanyag doboz, ebe gyűjtögeti össze a járókelők „szánalmát”, majd minden pénzt templomoknak vagy kolostorok restaurálásáért ad, vagy a szerzetesek megélhetéséért, vagy a nála sokkal szegényebb embereknek. Sokan látták már azt is, amint a pénzt egy jól ismert személynek adta át, hogy egy-egy kolostor bankszámlájára betegye. Mikor megkérdezték tőle, miért hagyta el a szent könyveket és kezdett el koldulni, egyszerűen azt válaszolta: „Pénzt gyűjtünk a kolostorok számára. Helyreállítjuk a szükséget szenvedő romos templomokat. Felújítják őket, mi túl sokat nem tudunk tenni, de ... ennyit megtehetünk.”

      Isten mindig ott támaszt szenteket, ahol a leginkább kihalt már a hit, zűrzavar uralkodik a fejekben és a szívekben. A pénzén sok más építkezett itt a földön, és Dobri önmagának otthont a mennyben. Csak az Isten tudja, hogy az ő egyszerű és megható példája hány lelket rázott fel már a vallási közönyből és térített a hit útjára!

      Először Szófiától a néhány kilométerre található Elesnita kolostornak gyűjtött, és íme Isten segítségével 2006-ban a kolostor templomot felújították és felszentelték. 2009 májusában egyszer csak így szólt a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyház vagyonkezelőjéhez: „Gyere velem, hogy adjak egy kis pénzt a templom számára!”

   Nehéz elhinni, hogy a Balkán legnagyobb temploma és szimbóluma, a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyház, amelyben havonta imádságra és zsinatra gyűlnek össze a bolgár püspökök, hatalmas pénzügyi segítséget kapott az öreg Dobritól. Ez rejtve maradt volna a világ előtt, ha tavaly a Tiveriopoli Tihon püspök nem adta volna hírül a sajtónak: „Nem jön, hogy elhiggyem, amikor a nyugtát megláttam, és hihetetlen, hogy a legnagyobb adományozója a patriarchális székesegyháznak az Öreg Dobri, a népviseletbe öltözött és mindenki által ismert koldus, aki mindenki előtt meghajol. Az Öreg 35.700 levát (majdnem 20.000€).Ez az oly annyira szerény és szegény ember adományozta az évtized legnagyobb összegét a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyháznak!”

Az interjú angol felirattal megtekintehető itt:

      A politikusok és a helyi üzletemberek gyakran megígérték, hogy segítik az Egyházat, de nem tették meg, egy ismert bolgár újságíró így kiáltott fel: „Hova süllyedt a társadalom, ha a legnagyobb adományozó közülünk egy szegény öregember! És amikor az Egyház azt kéri tőlünk, hogy segítsünk helyreállítani a patriarchális katedrális fényét és nagyságát, nincs jogunk azt felelni, hogy nem tudunk segíteni, mert az öreg Dobri napról napra bebizonyítja némán és csendben, hogy igen, lehetséges!”

      Az Öreg Dobri, ez a csendes keresztény harcos, minden nap eljön „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyházba, csendben imádja Istent, majd kilép és leül a kijárathoz. Mindenkit meghajolva köszönt és e szavakkal búcsúzik el az emberektől: „Örüljetek az Úrban!” Néha bölcs tanítást is ad Dobri, a „nem e világból való” (Jn 18,36): „Két akarat van, az egyik az Istené, a másik az ördögé. És értelmünkben egy háborút viselünk. Én hiszem, hogy követni kell Isten akaratát, engedelmeskedni kell Isten akaratának – így Isten is segít minket! A jó akarat a helyes és az igaz. Nem szabad hazudni, nem szabad lopni, ne kövessünk el házasságtörést. Szeretnünk kell egymást, ahogyan Isten is szeret minket – ó tégy méltóvá minket erre, Urunk!”

Forrás: az internet több ortodox blogja. Nagyon tetszik a fenti videó a Szent Koldusról, egy képsorozat nagyon kevés felirattal, nem ismerem a cirill betüket:)))

2011. júl. 19.

Engesztelés

      Ma már az „engesztelés” címszó alatt hamis látnokok hamis büntető próféciákkal, világvége, sőt büszkeség értetendő: „mi havonta engesztelünk a világ bűneiért”. Talán imösszejöveteleik miatt  inkább közbenjáróknak lehetne nevezni őket.
      Engesztelő, engesztel, engesztelés... kifordították, elkoptatták a valódi értelmüket. 
      Az engesztelés egészen elégő áldozatot is jelent.

      Akárcsak kereszténységünknek, az engesztelésnek zsidó gyökerei vannak. A Kivonulás könyvében (25-26 fej.) az Úr Mózesnek világosan elmagyarázta, hogyan építse meg a szentélyt (a sátort) és készítse el a bizonyság ládáját [1], amelyre elhelyezte az engesztelés aranytábláját, rajta két kerubbal [2]. Erre az aranylapra szórta a főpap a bűnökért feláldozott állatok vérét. Majd a salamoni templomban [3] volt a szentély a frigyládával. A Templomból mára csak a Siratófal maradt meg.


      Jézus Krisztus, az élő Isten Fia a szent és tökéletes engesztelő áldozat, a mi példaképünk. Szent Pál írja a római levélben, hogy „Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát.” (Róm 3,25) „Engesztelő áldozat” helyett az eredeti szövegben „hilasterion” áll, vagyis a Kivonulás könyvében említett aranylap a szövetség ládája tetején, amelyre a főpap az engesztelés napján az áldozati vért hintette. Krisztus vére, mint személyes áldozat jelenti megváltásunkat. Benne van az Istenember hódolata, szeretete, engedelmessége az Atya iránt. Más szóval: olyan lelki erővel képviselte az igazságot, az Atya iránti szeretetet és az emberek javát, hogy a szenvedést és a halált is vállalta érte.

      Az üdvtörténetünk nem más, mint Izrael misztériuma. A zsidók „a mi legkedvesebb testvéreink” (Boldog II. János Pál pápa). [4] Az Ószövetség nagy szentjei mind engesztelők voltak.

      Az Engesztelés napján vagy a hosszú napon, a Nagy Bocsánat Napján – Jom Kippur - lépett be egyedül a főpap a szentélybe és mondta ki Isten nevét.

      Szent Edith Stein (Wroclaw, 1891. október 12. – Auschwitz, 1942. augusztus 9.), családtörténetében felidézi gyermekkori emlékeit a Jom Kipurról:
  •       „Az ünnep előestéjén, még világosban, levest kellett enni, aztán, mihelyt az égen  megjelent az első csillag, a zsinagógában megkezdődött a szertartás. Ezen az estén anyám nem egyedül ment oda, nagyobb nővéreim és fivéreim kísérték el, akik maguk is tiszteletbeli kötelességüknek tartották, hogy ne hiányozzanak. Ennek az estének csodálatos, régi dallamai még a más felekezetűeket is oda vonzották.” Beszél a szigorú, 24 órás böjtről, melyet ő maga is becsületesen megtartott, majd hozzáteszi. „Nekem különösen is jelentős volt ez a nap: a Nagy Bocsánat Napján születtem, anyám ezt tartotta igazi születésnapomnak, még ha október 12. volt is a jókívánságok és az ajándékok napja... Nagy fontosságot tulajdonított e ténynek, s azt gondolom, ez is egyik oka volt annak, hogy utolsó gyermeke különösen kedves volt előtte”.
      Az Engesztelés napján a zsinagógát (az emelvényt és a tóraszekrényt) fehérbe öltöztetik, az imaleplek fehérek, sőt néha a résztvevők ruhája is. A fehér a tisztaság és a bocsánat jelképe. Az egész napot a zsinagógában töltik, öt imaszertartást tartanak, beleértve az előeste imáját is. Fejezeteket olvasnak a Leviták könyvéből, hosszú részeket Izajástól az Istennek tetsző böjtről (mi katolikusok ezt Nagyböjt kezdetén halljuk, de itt a Kippur alkalmából sokkal hosszabb), ezt követi Jónás könyve. A sok ének az ember bűnbánatáról és Isten irgalmasságáról szól. A szertartás legünnepélyesebb pillanatát a hibák megvallása jelenti: a többes szám első személy a nép összetartozását fejezi ki bűnben és a bűnbánatban: „Vétkeztünk ellened, Uram...”, a Jom Kippur egész szertartása a bűnbánathoz akar elvezetni (tesuvá): böjt (szom), bűnbánati imák (szelihot), a Tóra olvasása, a bűnök bevallása (vidduj)...
      A kippur szó héber gyöke a betakarás jelentését hordozza, a megbocsátás cselekményét. A megbocsátás nem törli el a bűnt, hanem irgalommal befedi, és lehetővé teszi, hogy valami jó sarjadjon abban, aki ezt megélte. Ez az ünnep lehetővé teszi az Isten ellen elkövetett hibák engesztelését. De mielőtt valaki Isten színe előtt megjelenne, a felebarát ellen elkövetett bűnökért is személyesen kellett bocsánatot kérni, fel kellett keresni az illetőt, másképp az isteni irgalom nem borítja be.
      A bűnök megvallása után van Kippurt lezáró nagy esti ima (nila „semone ezre”), Isten dicsőítése, a Kippur estéjén kezdik el a sátorok felállítását, felkészülve a Szukkotra, a sátoros ünnepre (ez az ünnep egyébként Edith édesanyjának születésnapja). A Nagy Bocsánat lehetővé teszi az embernek, hogy ettől kezdve a parancsolatok útján haladjon, a sátorok pedig Isten védelmét jelképezik. Ugyanez történik egy őszinte szentgyónásban is, de nekünk nem kell megvárnunk egy bizonyos ünnepet, havonta megtehetjük megigazulásunkért: a bűneink bocsánatáért és a kegyelem elnyeréséért. Az ember ezáltal az isteni természet részese lesz. Az adományt Krisztus érdemelte ki számunkra, és Isten mindenkinek ingyen felajánlja. Jézus az evangéliumokban, az Egyház, szüntelenül hirdeti az igazságot: ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak, Isten sem bocsátja meg nekünk bűneinket.... akárcsak a Kippur ünnepén.

      Edith Stein szemében Jézus a maga Húsvétjában töltötte be a főpap szerepét, az engesztelés és a kiengesztelés Krisztusból fakad.
      A Kippur ünnepén az ember felismeri azt a méltóságot, hogy Isten színe előtt áll és léte Isten előtt folyik, hogy csak Őt imádja és Neki szolgáljon. „Isten előtt állni” bibliai kifejezés, Illés próféta jelmondata (1Kir 17,1). Illés próféta azért állt Isten színe előtt, mert egész szeretetével Őt szerette és Őt szolgálta. Elszakadt minden teremtett dologtól, és úgy állt Isten színe előtt, mint az angyalok az Örökkévaló trónja előtt: figyelmesen a Tőle érkező legkisebb jelre, és mindig készségesen a szolgálatra. Edith meghatározásában Isten színe előtt állni azt jelenti, hogy az imában virrasztani: 
  • „Az ima az Örökkévaló Arcára vetett tekintet. Ez a tekinet számunkra csak akkor lehetséges, amikor a lélek lénye legmélyebb mélységéig éberen virraszt, szabad minden ügytől és minden földi élvezettől, melyek eltompítják. A testi virrasztás nem biztosítja ezt az éberséget, s a pihenés, melyre a természetnek szüksége van, nem állít akadályt”.

      Szent Edith Stein, a Bárány menyasszonya, Isten előtt állt, egészen elégő engesztelő áldozat volt. „Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.” (Iz 50.6), sőt megölték, a Soah áldozata lett: 1942-ben augusztus 9-én, Auschwitzban halt vértanúhalált, ahogy ő maga mondta „Istenért és a népemért”. 
      Jehajahu Leibovitz (1903-1994) modern zsidó gondolkodó számára a Soah utáni egyetlen lehetséges magatartás az ember számára, ingyenesen Isten előtt állni:
  • „Nemrégiben azt hallottam egy olyan ember szájából, aki köreink legkiválóbb képviselői közé tartozik, nagy tekintélyű értelmiségi, jártas a zsidó hagyomány világában: Auschwitz után elveszítette Istenbe vetett hitét. Ezt válaszoltam: Ez azt jelenti, hogy soha nem hittél Istenben, csak Isten segítségében. Ez a hiedelem lett csalódásod forrása: hogy Isten nem segített. Az igazi hívő semmi módon nem kapcsolja hitét valami «Isten megsegít» fogalomhoz.”
_____________________________________

[1]       „Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége. Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára. Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.” (Kiv 25,17-22) A bizonyság ládájában (frigyláda, szövetség ládája) őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét is beletették. A mannában a keresztény hagyomány az Oltáriszentség előképét látta: ahogy a manna a zsidókat táplálta az Ígéret földjére vezető úton, úgy táplál minket az Eucharisztia az örök haza felé való vándorlásban.
      Tehát a frigyláda volt a „szentek szentje”, a „legszentebb” melyet a függöny takart el a nép elől. (Kiv 26,33). Hasonló válaszfal volt a salamoni templomban is. Ide csak a főpap léphetett be az engesztelés napján (Lev 16,1). Az engesztelés napjának szertartásába régi engesztelő rítusokat foglaltak bele, amelyek előbb a sátrak ünnepével vagy az újévvel voltak kapcsolatosak. „És kimondja szent nevét.” (Sir 50,20) - az engesztelés ünnepe volt az egyetlen alkalom, mikor Isten nevét - a népre adott áldás formájában - a főpap évente egyszer kimondta a négybetűs Isten nevét, amit zsidó ember nem ejt ki és nem ír le soha. Az engesztelés vágya mindig élt a vallásos emberekben. A teljes bizonyosságot csak Krisztus engesztelő áldozata hozta meg, ahogy azt a Zsid 9,6-14 leírja.

[2]       A kerub Jahve jelenlétének a jele. Az édenkert bejáratának őre is egy kerub volt. Szoborutánzata nem csak a szentek szentéjében volt megtalálható, de domborművei ott álltak Salamon király által épített (Kr.e. 965-926) által épített templomának falain is.

[3]       „480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában - akkor épített templomot az Úrnak.” (1Kir 6.1) A zsidóknak csak egy templomuk volt, a Templom. Ezt először Kr.e. 587-ben, a 70 éves babiloni fogság idején rombolta le Nebukadnezár (Kr. e. 605-562-ig), a perzsa birodalom megalapítója. Majd Kr.e. 538-ban Cirusz király hazaengedte őket, és a Templomot újraépítették Kr.e. 525-515 között. Ezt a templomot építette át Nagy Heródes király (Kr.e. 73-4), nagyobb lett, mint a salamoni templom, és ezt rombolta le Titusz Kr.u. 70-ben. 585 évig volt a zsidók szentélye. Dicsősége is nagyobb volt, mint a salamoni templomé, mert Jézus is járt benne (Ag 2,9). Csak a Siratófal mradt meg. Miután már Templomuk sem volt, 135-ben a Bar Kohba-lázadás leverése után Hadrianus császár (Kr.u. 76-138) Jeruzsálemből kitiltja a zsidókat. A zsidó népet száműzték a birodalom távoli részeibe, legnagyobb részük Európába és Ázsiába menekült (ez a zsidó diaszpóra). A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kultúrákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében. A rómaiak bosszúból a terület nevét is megváltoztatták: a Júdea nevet eltörölték, helyette Palesztinának nevezték a tartományt (a filiszteusokról). Izraelt, mint államot, 1948. május 14.-én alapították újra. Megalapítása előtt palesztinnak nevezték az összes, ezen a területen élő népet, beleértve az arabokat, zsidókat, egyéb helyi népeket. A 20. század elején a visszatelepedés alatt alakult ki Izrael mai település-rendszere (a terület addig kb. 10%-ban volt csak lakott!!!!). A török hatóságoktól és az arab birtokosoktól megváltott, addig javarészt megművelhetetlen területeket azonban egyre gyakrabban érték arab fegyveres rajtaütések, és azóta is csak egyre mélyül arab–izraeli konfliktus.

[4]       1986. április 13-án Boldog II. János Pál pápa látogatást tett a római zsinagógában, beszéde lényegében a Nostra aetate zsinati nyilatkozat három különösen fontos pontjával foglalkozott, amelyek a következők:
  1. A különleges kötelék, amely az egyházat a zsidó néppel összeköti: a zsidó vallás bizonyos értelemben a keresztény vallás legbensejéhez tartozik. „Semelyik más valláshoz sem kötnek olyan kapcsolatok, mint ehhez. Ti (zsidók) vagytok a mi legkedvesebb testvéreink, és bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, idősebb testvéreink.”
  2. A Jézus halálában való bűnösség kérdésében a pápa megismételte: a zsidó népet nem terheli semmilyen, régebben elkövetett vagy kollektív bűn Jézus szenvedése miatt. „Az Úr »kinek-kinek tettei szerint fizet«, mind a zsidóknak, mind a keresztényeknek (vö. Róm 2,6).”
  3. Hogy a zsidók hogyan állnak Isten előtt, erről a pápa ezt mondta: A zsidók nincsenek „elvetve vagy elátkozva”. Ellenkezőleg, „Isten továbbra is szereti őket”; „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (vö. Róm 11,28-29)
      Mint a pápa hangsúlyozta, a zsinagógában tett látogatásának fő célja az volt, hogy megerősítse és kiemelje a zsinat e központi témáit. Reméljük, hogy ezek a szavak és ez a gesztus a kívánt hatást váltják majd ki.

[5]       „Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.” (Lev 23,27)

2011. júl. 7.

Kármelhegyi Boldogasszony

Ma kezdődik a kilenced
a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére (július 16):

      Boldog II. János Pál Pápa mondta:

      „A Skapuláré lényegében »ruha«. Aki megkapja az többé vagy kevésbé szorosan, az egész Egyház javára a Miasszonyunk szolgálatára szentelt Kármelita Rendhez kapcsolódik. Aki tehát felveszi a Skapulárét, ezzel belép Kármel földjére, hogy »egyen annak terméséből és gyümölcseiből« (Jer 2,7), és megtapasztalja Mária szelíd, anyai jelenlétét, elkötelezve magát napról-napra, hogy bensőleg Jézus Krisztust ölti magára, és - az Egyház, valamint az egész emberiség javára - élőként mutatja be Őt önmagában.”

      A skapuláré Mária vállruhája... Máriát öltjük magunkra...

      Különösen is két Személyre irányítjuk figyelmünket. Mindkettőjüket úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, szépségébe öltöztek.
      Tekintetünket irányítsuk Jézusra, „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó...” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)
      Majd figyeljünk Máriára: „Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona...” (vö.: Jel 12,1)

Csend...

Jézus, te vagy a fény az éjszakánkban ...
Jézus, Világ világossága, te vagy a mi isteni Napunk ...
Jézus, ránk ragyog szentséged, átjár fényed, betölt szelíd jelenléted ...
Jézus, a tieid vagyunk, itt vagyunk, várunk ...
Téged ölteni magunkra, milyen szép ... csupa titokzatos fény ...
Benned elmerülni, milyen szép ... vakítóan erős ez a fény ...
Beléd öltözni, megrendítően szép ... mélységeinkbe hatol, átalakít ez a fény ...
Te magad vagy ez a csodálatos fény ... boldogító, szabaddá tevő Fény ...

Csend...
*Hálát adunk érte!
Jézus, hálát adunk az Asszonyért, a Te tiszta fényedbe öltözött Asszonyért!*
Jézus, hálát adunk a a rád mutató, hozzád vezető kezéért!*
Jézus, hálát adunk a gondoskodó kézért, amely lényedbe öltöztet minket!*
Jézus, hálát adunk az értünk szenvedélyesen küzdő Szívért!*
Jézus, hálát adunk égi Édesanyánkért, Nővérünkért, a hű Társért!*
Jézus, hálát adunk az általa nyújtott oltalomért!*
Jézus, hálát adunk a megerősített szövetségért, a vállruháért!*
Jézus, hálát adunk a Kármelért, az ő nagy Családjáért!*
Jézus, hálát adunk rendi Szüleinkért, tanításaikért!*
Jézus, hálát adunk a küldetésünkért, hogy bennünket is felhasználsz mások javára cselekedni, jót tenni!*
Jézus, hálát adunk, hogy a szeretet alkotásai örökké megmaradnak!*
Jézus, hálát adunk a nekünk juttatott kegyelmekért!*

Csend...
*Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, a Szentlélek kegyelméből Krisztust ölthessék magukra!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, keresztségi fogadalmukhoz híven Krisztusban élhessenek!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, megerősödjenek a hitben, reményben és szeretetben!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, imáik, áldozataik és jótetteik révén a Kármel élő tagjai lehessenek!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, osztozzanak Jézusnak Édesanyja iránti szeretetében!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, részesülhessenek a Szent Szűz erényeiben!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, Mária közbenjárására a szemlélődés világosságát megtapasztalhassák!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, megtapasztalják a testvérekhez tartozás örömét, és a mások iránti szolgálat vágyát!*
Hogy mindazok, akik a szent vállruhát viselik, Isten szavát meghallják, és azt meg is valósítsák életükben!*

Könyörögjünk!

      Jó Atyánk! Áraszd szereteted Lelkét szívünkbe, hogy vezetésével megújuljanak Kármelita közösségeink! Újítsd meg imaéletünk, szenteld meg szolgálatainkat, hogy szereteted hiteles tanúi lehessünk a világban, Krisztus a mi Urunk által. Amen.