2011. máj. 30.

Szentségimádás betegekért

      Köszöntünk téged Jézus Krisztus! Imádni, dicsőíteni és hálát adni akarunk, és alázattal kérünk hallgasd meg kéréseinket a mai napon is.
      Drága Jézus, te aki feláldoztad magadat értünk kereszthalálod által, és itt maradtál velünk az Oltáriszentségben, elődbe térdelünk akik itt vagyunk, és kérjük a magunk és testvéreink számára a testi-lelki gyógyulást. Jézusom te azt mondtad: Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, és én felüdítelek titeket. Te vagy Uram, aki felüdítesz, gyógyítasz és élő vizet adsz számunkra. Amen.
      A Szent Máté evangéliumban ez áll: a templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket.
      Édes Jézus, elődbe hozzuk családtagjainkat, akik betegek, gyógyulást kérünk számukra, úgy, mint a százados a szolgájának kérte: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a Te szolgád. Köszönjük Urunk, hogy a mi hitünk által gyógyítod betegeinket. Áldva és imádva légy! Amen.
      Sokan vannak, akik barátaink és hozzánk tartoznak, nagy szükségük van testi-lelki gyógyulásra, de most nem lehetnek itt velünk. Drága Jézus, kérünk áld meg őket és küld el Szentlelkedet, hogy gyógyulást nyerjenek általa. Amen.
      A plébániánkhoz tartozó beteg híveket hozzuk most elődbe Urunk Jézus Krisztus, látogasd meg őket és adj nekik testi-lelki szabadulást, hogy meggyógyulva hálát adjanak templomodban, Szent Fölséged előtt. Amen.
      Jézusom, te mindenkit meggyógyítottál, akit elődbe vittek, mi is elődbe hozzuk a kórházban és az idősek otthonában levő betegeket, légy irgalmas beteg testvéreinkhez, áraszd ki rájuk végtelen szereteted, és kérünk gyógyítsad őket. Amen.
      Most az orvosokért, az egészségügyben dolgozókért és a gyógyító szolgálatban gyógyítókért kérünk téged Jézus, adj megértő, irgalmas, szerető szívet és gyógyító kezeket nekik, és add Uram, hogy minden betegben téged ismerjenek fel. Amen.

      Könyörögjünk Urunk Jézus Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz és az örök Orvoshoz:
      Hogy gyógyulásunkat mindig tőled kérjük és várjuk – Áldj meg minket Urunk.
      Hogy betegeinket és a bajba jutottakat magukra ne hagyjuk, hanem hűséges szeretettel kitartsunk mellettük – Áldj meg minket Urunk.
      Hogy elfogadjuk életünkben a Te akaratod – Áldj meg minket Urunk.
      Hogy felismerjük irgalmadat, amellyel hazavársz, és reméljük Benned az örök életet – Áldj meg minket Urunk.

      Jézus mondja:

      Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
      Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
      Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
      Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
      Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
      Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
      Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
      Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaid.
      Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
      Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
      Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
      Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
      Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani problémáid.
      Én jelen vagyok, amikor a világodat darabokra törik.
      Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
      Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
      Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
      Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
      Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
      Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.

      Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
      Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
      Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
      Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
      Jelen vagyok Én, mint egy olyan szem, amely szeretettel néz rád.
      Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja kezed.
      Jelen vagyok Én, mint olyan szív, amely mindig érted dobog.

      Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
      Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
      Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
      Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együtt érez veled és egészen megért.
      Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked. 

Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.



2011. máj. 26.

Jézus, légy számomra Jézus


Szeretnék szolgálni neked,
De nem találom az utat.
Szeretnék jót tenni,
De nem találom az utat...
Még nem ismerlek téged, Jézusom,
Mert még nem kereslek téged.
Kereslek téged, de nem talállak;
Jöjj hozzám Jézusom.
Sohasem foglak tudni szeretni,
Ha nem segítesz, Jézusom...
Jézus, légy számomra Jézus. Amen.



2011. máj. 25.

Csak a szeretet számít

  • Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: Feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől. (Jób 1, 6-12)

      Ez a párbeszéd több dolgot árul el:
  • A sátán bebarangolja a földet és mindenkit megfigyel, kezdve az első emberpártól égeszen napjainkig, téged is blogolvasóm:) A halottidézők csak hiszik, hogy egy halott lelkével beszélnek, Isten nem engedi zavarni a halottakat, hanem a bukott angyalokkal társalognak, akik jól ismerték az elhunytat, tudják mikor és hogyan élt. Nálunk is van egy ilyen akupunktúrás, aki halottakat idéz, sőt ázsiai vudumestert hívott meditálni az áldozatainak, kártyát vet, és rengeteg bajt okoz Isten gyermekeinek gyógyítás címén, az ilyenekre mondja az Írás: „rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek”. (Júd 1,23), egy ilyen halottlátó guru és elkötelezett rendszeres kezeltjei a környezetüket is megfertőzik szellemileg, egészségileg. Az ortodoxia az akupunktúrát „demonopunctura”-nak vezi, és okkal: a kezeltek süketek és vakok lesznek   Isten szentsége iránt, lassan-lassan elmaradnak a vasárnapi szentmisék is, fellángol a papgyűlölet, különösen azoknál, akik egész életükben csak látszat-keresztények voltak, félrevezetve az embereket. Istent nem lehet sem félrevezetni, sem manipulálni.
  • A mindenható Isten színe előtt semmi sem marad rejtve, látja, hogy a sátán hol-merre bolyong, ő a Teremtője mindennek és mindenkinek, és bizony  hogy kedves az Úr színe előtt a derék, istenfélő ember, aki kerüli a rosszat!
  • Nem Isten kísért minket, Isten végtelenül jó, Isten a Szeretet, Ő egyszerűen képtelen a rosszra, hanem csak megengedi a megpróbáltatást egy nagyobb jó érdekében, és a saját dicsőségére.
  • Ami a legfontosabb: csak addig mehet el a sátán az ember kísértésében és zaklatásában, ameddig Isten azt megengedi neki. Még akkor sincs megengedve neki minden, ha az ember hűtlenséggel, hálátlansággal, bűnnel saját maga nyit kaput a „a kezdettől fogva gyilkosnak és hazugnak” (vö. Jn 8,44)
      2008-ban július elején az Úr álmomban figyelmeztetett, (mint Szent Józsefet), és imádkoztunk néhány diszkrét karizmatikus testvérrel születendő unokámért és édesanyjáért. Aki otthonos ebben a lelkiségben, az tudja mit jelent az ismeret szava: „a kezdettől fogva gyilkos” (vö. Jn 8,44) az anya és a magzat életére tör, imádkozzak és böjtöljek.  Megtettem, és hát itt van nekünk a mindenkor Segítő Csíksomlyó-i Szűzanya: kimentem a Golgotára és jártam a keresztutat, imát kértem a klarissza nővérektől, szentmisét is fizettem a ferences barátoknál:
2008. július 22-i keresztút:

      2008, július utolsó napján megszületett az unokám: a kicsi szíve állt le minduntalan, veszélyben forgott az élete, sürgősen és császárral jött a világra, kis súllyal, de az anya és az unokám nem forgott többé életveszélyben, hála Istennek!

     Időközben megszületett a második unokám is.  Aztán a tavaly ősztől újult erővel támadt a gonosz, de most az egész családot támadva, és nem csak betegséggel, erre szintén az említett karizmatikus testvérekhez fordultam, imádkoztunk, és  az ismeret szava által ez történt: Lk 11,24-26. Megismételtem a 2008-as imahadjáratot és böjtöt, de semmi eredmény. Társakat kerestem és találtam: kilencedet tartottunk Szent Pió atyához, napi szentmiséim erre a szándékra ajánlottam fel, majd Kis Szent Terézhez, de egyre rosszabb lett. Akkor eszembe jutott, hogy Kis Szent Terézért szentmise-kilencedet mondattak a párizsi Győzelmes Nagyboldogasszonyhoz, és megszabadult súlyos rejtélyes betegségéből. Mivel mi itt katolikus tömb vagyunk, lehetetlennek látszott kilenc egymásutáni szentmise, de Istennél semmi sem lehetetlen: segítséget küldött, és május 10-18 között az ország egy másik megyéjében, Lőrinczi Károly atyával kilenc egymásutáni nyilvános szentmisét mondattam „szabadulásukért és teljes gyógyulásukért”, és már május 15-én a csoda megtörtént: az unokáim betegsége megfordult. Hála és dicsőség Istennek!
      Köszönöm mindazoknak, akik velem együtt imáikban hordozták a fiam családját (G., M., K., E., R. és S.a.), és köszönet H.L.-nak, aki által Gál Péter atya is szentmiséket ajánlott fel értük, Isten fizesse Testvérek, imádkozom a ti szándékaitokra.
     Mivel ebben a hosszú és nehéz periódusban az Úr kegyelmével  engem megőrzött, és nem tudott a gonosz megtámadni semmi súlyos betegséggel sem egyéb bajjal, ezért hatalmas szeretetlenséget, kitaszítást, rágalmat zúdított a nyakamba – de Kis Szent Terézzel mondom: „Szeretetből akarok szenvedni, sőt örülni is, így fogok virágot hinteni a trónusod előtt; egy sem kerül majd az utamba olyan, amelynek szirmait ne szórnám elébed ... azután virághintés közben énekelni fogok (vajon lehet-e sírni ilyen gyönyörűséges foglalkozás közepette?)- énekelni fogok még akkor is, ha tövisek között kell szednem a virágaimat s minél hosszabbak és szúrósabbak lesznek a tövisek, annál dallamosabb lesz az én énekem.”
      Harc van, csak egyedül Jézus Krisztussal győzhetünk,  csak a szeretet számít, és elkötelezett katolikus testvérek közös imája,  valamint személyes áldozathozatal nélkül nincs szabadulás, nincs gyógyulás, nincs élet.

2011. máj. 19.

Vianney Szent János tudta, mi történik a tisztítótűzben.

Hogyan vigasztalt meg egy gyászoló nőt
      Chervet úr és felesége, nagyszerű keresztény emberek voltak, saját pénzükből nyitottak egy iskolát, amelyet leányuk, Jozefin vezetett. Tanítónőnek meghívtak egy Szent Józsefről elnevezett szerzetesnőt, akivel a leány kitűnően együtt tudott működni. Minden nagyszerűen ment egészen 1852. márciusáig, amikor az egyik szerencsétlenség követte a másikat.
      Chervet asszony tífuszt kapott és meghalt. Édesanyja ápolása közben a lány is fertőzést kapott, és 10 nappal később követte őt. A 62 éves Chervet úr ezeket a sorscsapásokat nem tudta elviselni, és nem sokkal utánuk ő is meghalt. A nővér teljesen magára maradt. Mi mást tudott tenni, mint csak imádkozott nemesszívű barátaiért, hogy így ő maga is vigasztalást és békességet leljen. Egyik nap Ars-ba jött, és a sekrestyében összetalálkozott a plébánossal. Alig lépte át a küszöböt, amikor a plébános felkiáltott: „Ó, drága gyermekem, hiszem ők mind már nagyon-nagyon boldogok! Ne sírjon! Most, miután elérték céljukat, bizonyosan nem kívánná őket vissza erre a világra, ami tele van nyomorúsággal!”
      A nővér előtte egy szót sem szólt. A szent plébános nem tudhatta sem a nevét, de azt sem, hogy honnan jött. Honnan szerezhetett hát tudomást ezekről a dolgokról, hacsak nem természetfölötti módon?
      Amikor a nővér meghallotta a plébános atya hangját, bátorság töltötte el, örült a szíve, megnyugodva, és Istent dicsérve tért haza. (8. dokumentum)

Két lélek, aki egyenesen a mennyországba került
      Prosper de Garrets bárónő, az Ars-i polgármester felesége a plébános szenté avatási perében a következőket mondta el: A plébános rendkívül szerette a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Meg vagyok róla győződve, hogy közvetlen kapcsolatban állt velük, és hogy a tisztítótüzet nagyon jól ismerte. Ecrivieux kisasszony Bourg-ból nagyon aggódott hirtelen elhunyt édesapja örök sorsáért, mert egész életében ellenállt minden vallásos ráhatásnak. A plébánoshoz fordult, aki habozás nélkül válaszolt:
      „Megmenekült a kárhozattól, de bizonytalan hosszú ideig a tisztítótűzben marad.”
      Én azt gondoltam, hogy az édesanyámért, aki nagyon jámbor asszony volt, halála után nem kell imádkoznom. Ezt elmondtam a plébánosnak.
      „Ellenkezőleg - mondta -, sokat imádkozzon érte.”
      És a húgomhoz fordult:
      „Legyenek nyugodtak, az édesanyjuk jó helyen van.”
      „Ez azt jelenti, hogy a mennyországban van?”
      „Nem, nem úgy gondoltam.”
      És akkor megértettük, hogy azt akarja mondani, valószínűleg nem kell sokáig szenvednie.
      Jótettekkel teli élete után Adele Murinais kisasszony egy hosszú fájdalmas betegségben hunyt el. A plébános imáiba ajánlottam őt.
      „Őérte nem kell imádkozni” - válaszolta nekem. Amikor pedig egyik rokona szentmisét akart érte mondatni, elhárította, mondván:
      „Neki erre nincs szüksége.”
      De Bar kisasszony, az egyik rokonom panaszkodott az édesanyja halála miatt. Az anya élete tele volt megpróbáltatásokkal. A plébános így szólt neki:
      „Ön elveszítette az édesanyját, de ő már a mennyországban van.”
      „Merem remélni, plébános Úr!”
      „Igen, igen, ő a mennyországban van.”
      És amikor odanyújtotta neki édesanyja rózsafüzérét, hogy áldja meg, a plébános nagy tisztelettel emelte ajkához. Sok hasonló esetet éltem át, és meg vagyok győződve arról, hogy tudta, mi történik a tisztítótűzben.
________________
Forrás:

2011. máj. 11.

Zöld skapuláré

Mária Szeplőtlen Szívének skapuláréja

      1840. január 28-án az Istenanya megjelent a fiatal Bisquelburu Jusztina testvérnek, a Páli Szent Vincéről nevezett „irgalmas szeretet” nővérnek Párizsban a Rue du Bac utcában és Szeplőtlen Szíve tiszteletére a zöld skapuláré megalapítására vonatkozó kívánságát nyilvánította.
      A zöld skapuláré az Istenanya képéből áll. A zöld anyagdarabocska a képecskék között jelképezi Mária köpenyét, mint védelmet minden szükségben, az életben és halálban. A zöld szín szimbolizálja a Szeplőtlen Anya közbenjáró hatalmát az Isten trónja előtt, amelyben reményteljesen bíznunk kell.
      1846. szeptember 8-án a zöld skapuláréval kapcsolatban azt mondta a Madonna Jusztinának: „Ha ezt bizalommal osztogatják, nagyszámú megtérést fog előidézni.” 1870. Április 3-án pápai vizsgálat után a skapulárét terjesztésre ajánlásával IX. Piusz pápa egyházilag is elismerte ezt a skapulárét. Azóta sok imameghallgatás, nagy megtérések történtek és gyógyulások következtek be rák és tüdőbetegségből. Valamennyi skapuláré közül a legnagyobb visszhangot világméretben és a legszélesebb körben való elterjedtséget napjainkig éppen ez a zöld skapuláré nyerte el.
      Ez a skapuláré adható katolikusok részére, de más vallásúaknak is és a világiak által is terjeszthető. Minden pap megáldhatja különösebb formula alkalmazása nélkül.
      Istentől távolállók – tudtuk nélkül – is viselhetik ruhájukon, szobájukban, vagy ágyukba téve. Ez esetben azonban a skapuláré ajándékozójának kell a fohászt teljes bizalommal elmondani helyettük, amíg meg nem térnek.
      (És megtérnek  - ezt biztosan állítom, mert kipróbáltam: 40 év megátalkodott bűnös élet után tért meg valaki, halála napján meggyónt és áldozott - nem tudta, hogy ágyában egy zöld skapuláré van elrejtve.) Szent az Úr, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, a zöld skapuláré igen hathatós szentelmény, a megtérés skapuláréja.

Naponta imádkozzuk: 
Mária Szeplőtlen Szíve imádkozz érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Amen.
3 Üdvözlégy Mária és 3 Dicsőség.


Bővebben a wikipédiában.

2011. máj. 8.

A hálátlan szív

      Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Egy fiú naponta elüldögélt mellette, és elmesélte neki, milyen szép a világ. Barátok lettek. Egyszer így szólt a barátjához:
      - Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
      Egy szép napon a postás levelet vitt a vak lánynak: valaki ismeretlen ajándékozott neki egy szempárt és fizette a szemátültetést is. A lány boldogan beleegyezett. Amikor levették szeméről a kötést láthatta a szüleit, a testvérét, az egész világot: a műtét sikerült.
      Mikor hazaért, elment meglátogatni a barátját
      A fiú megkérdezte:
      - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
      A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, úgy döntött, hogy visszautasítja a fiút, és a barátságot is felszámolja, most már az élete gyökeresen megváltozott. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort a lánynak: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.”