2010. nov. 9.

Mindent Elsöprő Szerelem
































3 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Kedves Anikó!

Ez egy nagyszerű film, kár, hogy nem "mi" csináltuk. Sok mindent a szívembe ültetett általa a Jóisten.

Azt kívánom, áldjon meg a Jóisten és még nagyon sokat tudj imádkozni az emberekért és írni ezt a nagyszerű blogot!

Apulchra írta...

Ó... hát neked is tetszett Nikolett, örvendek! számos katartikus pillanat van benne. A pünkösdista szabadegyházak (katolikus részről a karizmatikusok) így evangélizálnak, Jézus Nevében és a Szentlélek erejével. A szellemi harc valóságos, az ősegyházban így volt, Szent Péter hirdette és cselekedte: “Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” (ApCsel 10,38). Ezt a hatalmat Jézus az Egyháznak ajándékozta és ajándékozza ma is, erről szól a film.
Bizonyára ismerős ez a rész neked, ahol Jézus nem engedi meg az apostoloknak, hogy eltiltsák azokat, akik nem tartoztak közéjük (ma úgy mondanánk: az Egyházunkhoz): Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. (Mk 9,38-39)
Nálunk nagyon sokan látványosan is meggyógyulnak egy szentgyónás, egy szentáldozás után, és a karizmatikusoknál. A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyháznak nem csupán az a hivatása, hogy kimenjen a bűnösök közé és evangélizálja őket, és gyógyítson testileg-lelkileg, hanem az is, hogy Isten szentségét felmutassa azokon a keveseken keresztül, akik számára az Ő imádása mindennél fontosabb. Háttérima nélkül, a kontemplatív szerzetesrendek imája nélkül, nincs semmilyen evangélizáció a világon. Minden keresztény imája számít, a Tiéd is kedves Nikolett, egy ima sem marad meghallgatás nélkül. Jézus él.

Reina Nicolasa írta...

Igen, ez így van! A megtérésem is az ima erejéből született, az imában nyertem kegyelmet. A sorsom mostani alakulása, a dolgaim, jelen helyzetem világossá válása is az ima erejének köszönhető, már-már csodás módon. Sőt: csodás módon!

Úgy érzem, keveset imádkozom és nem jól, és amikor ki tudom nyitni a szívem, mégis sikerül, akkor van eredménye (és hiszem, hogy egyébként is!)

Hatalmas ereje van az ilyenfajta evangelizációnak is, de az én szívem a régi rítusú misén tud a leginkább a Jóistennel találkozni. :) A legboldogabb azokon a másfél órákon vagyok, amit ott tölthetek. Hiszem, hogy a régi mise pompája és magasztossága is ugyanilyen hatást keltene, mint a modern eszközök. :))

Csodálatos látni, hogy Jézus él és működik az Egyházon kívül is. Természetesen felmerült bennem sokszor: milyen kár, ha már megtértek, nem mihozzánk! Nem élhetik át a gyónás kegyelmét! Nem áldozhatnak! Én enélkül meghalnék.