2010. nov. 4.

Egy 20 éves ámítás lezárult

      Olvasom, hogy most már semmi kétség, a törvényszéki orvosok megállapították DNS vizsgálattal is: Nicolae Ceausescu volt kommunista diktátor nyugszik a bukaresti Ghencea-temetőben, ahova az 1989-ben történt kivégzése után eltemették. A diktátor házaspárt titokban temette el az akkori „forradalmi” hatalom. Furcsa helyzet alakult ki, mert csak kérésre lehet sírhelyet foglalni, bemutatva a halotti bizonyítványt. Ezért a hátra maradt családtagok nem mondhatták magukénak a sírhelyet, és őrült legendák keringtek, hogy nem is őket végezték ki, hanem csak a hasonmásukat, nem ők nyugszanak abban a sírban, hanem valahol vígan nyaralnak egy lakatlan szigeten, és egyszer majd visszatérnek a nosztalgiázók kedvéért.
      2005-ben a diktátor lánya, Zoia Ceausescu beperelte a Nemzetvédelmi Minisztériumot, kérve a holttestek exhumálását, nem volt biztos benne, hogy a szülei nyugszanak abban a sírban, és ha mégis ők lennének, akkor egyúttal ugyanabban a Ghencea-temetőben sírt követelt, hogy tudja őket keresztényi módon eltemetni. Zoia Ceausescu 2006-ban meghalt, de a többi örökös folytatta a pereskedést, és most november elején a nosztalgiázók 20 éves dilemmája végre lezárult.
      Ami számomra szembeszökő volt, az az, hogy keresztényi módon akarta eltemettetni őket mindazok után, amit a szülei és ők elkövettek. A diktátor házaspár kommunista-ateista volt, felszámolták a szerzetesrendeket, sok pap és keresztény vére, kínszenvedése és élete szárad a lelkükön. Halálos bűn volt, ha valakit rajtakaptak, hogy Bibliát tart odahaza, és ádázul átkutattak a határon mindenkit, nehogy Bibliát csempésszen be az országba. Akkoriban három kérdést tettek fel a határon a hazatérőnek: valuta, Biblia, vagy pornólap van-e a poggyászban? Az édes Jézust – a Bibliát – ismét és rendszeresen két lator közé sorolták.
      Figyelték és jelentették az aljas besúgok jó fizetségért, hogy ki jár templomba, ki meri a gyermekét megkereszteltetni, plébániai hitoktatásra járatni. Államelleni összeesküvés vádja illette azokat a katolikusokat, akik a hagyomány szerint összegyűltek otthonukban rózsafüzért imádkozni. 
       A gőg a melegágya a többi bűnnek. A diktátor házaspár önmagukat nevezték ki a nép megváltójának, istenek lettek, és senki mást nem volt szabad dicsérni és magasztalni, lehetett akár többszörös olimpiai bajnok, el kellett hallgatni, elhallgattatni. A gőg következménye a félelem, a gyűlölet, a véres diktatúra. Voltak, akik egy Ceausescu viccért az életükkel fizettek. Hazug politikai perek következményeként bárkiből válhatott hirtelen politikai fogoly, halálraítélt, az értelmiséget megtizedelték, börtönökbe, pszichiátriai kórházakba dugták őket. A kommunisták és a talpnyalóik rettegtek mindentől, ami szent. Mert mit is jelent a szent, mitől is féltek oly nagyon?
      - Istenre vonatkozva a Szent azt jelenti, hogy Isten jóságának senki és semmi nem állhat útjába, itt a Szentet nagy „Sz”-szel írjuk.
      - Tárgyra vonatkozva (templom, oltár, ruházat, stb.) azt jelenti, hogy kivonjuk a profán használatból, és csak Istennek rendeljük alá.
      - Élő emberre nem mondjuk, hogy szent, mert halála előtt 5 perccel is hátat fordíthat Istennek.
      - Szent Pál a keresztényeket mégis szenteknek nevezte. Egy élő ember annyira szent, amennyiben átadja önmagát Istennek, és minél inkább átadja önmagát, annál inkább Isten akaratát teszi. Egészen 300-ig a keresztényeket üldözték, ez a vértanúk kora, és ezeknek a vértanúknak a vére az Egyház magja. Ők nemcsak átadták magukat Istennek, hanem a halálig ki is tartottak. Jézus Krisztus szerelmesei s tanúságtevők voltak, nem féltek sem a kínzástól, sem a haláltól. A már idős Szent Polikárp püspököt a prokonzul rá akarta venni, hogy tagadja meg Krisztust. Szent Polikárp Szent János tanítványa volt, a szeretett tanítványé. Egy jó állapotban ránk maradt tudósítás szerint erre így válaszolt: Nyolcvanhat éve szolgálom Őt, és sohasem bántott meg. Hogy mondhatnék átkot Királyomra és Üdvözítőmre?
      - A kanonizált szentek valamilyen erényt gyakoroltak hősies fokban, mert minden erény - teológális és morális - csak Jézusban voltak meg mind és tökéletesen.

      Nem értek egyet semmiféle halálos ítélettel és a kivégzéssel. De nem értek egyet az egyre inkább gyarapodó nosztalgiázókkal sem, azoknak igen nagy baj lehet a hitükkel, a fejükben pedig zűrzavar. Jó 20 éve szabad gyakorolni a vallást, de a kommunizmus szelleme nem halt ki, nagy a tudatlanság, csak szét kell nézni: okkultizmus a klérus berkeiben is, csupa nyomor, félelem, ítélkezés, gyávaság és elmagányosodás jellemzi a mai kor emberét. Javában kísért a kommunista terror szelleme. És igazán kár megszólni a mai fiatalokat, mi neveltük őket ilyennek, igen, mi a szülők, minket tükröznek. A legégetőbb szükség 1989 után, a kommunista évek alatt felnőtt nemzedékek hitoktatása lett volna. Az 50 év diktatúra alatt kiesett egy-két nemzedék, a megalapozott keresztény hit folytonossága a nép körében megszakadt. Hazamegy a gyerek az iskolából, és a szüleit hiába kérdezi szent hitéről, pedig a gyereknek a szülők a legfontosabb „tanítók”, példamutatásukkal is tanítanak. Még most sem lenne késő. A 30-50 perces vasárnapi prédikációkba bőven beleférne néhány perces felnőtt hitoktatás is hétről hétre, mert igen nagy a szegénység, sokszor még a kenyérre sem jut, nemhogy a Bibliára vagy egyéb jó katolikus könyvre, az internet sem mindig megbízható forrás, tudni kell megkülönböztetni.


Nincsenek megjegyzések: