2010. aug. 12.

Kármel és a jóga

      A blogom fejléce alá betettem az angol hivatalos kármelita honlapot, amely útmutató Avilai Szent Teréz születésének 5. centenáriumára való felkészülésében (1515- 2015):
        http://www.iwasbornforyou.com
      A centenárium legutóbbi heti hírlevélben egy jóga mestert reklámoznak (sic!), aki mellesleg pszichoterapeuta: Maria Teresa Gomez. Age 45. Psychotherapist. Yoga and Meditation teacher.
 

       És a Kármel római honlapján is reklámozzák a centenárium hivatalos honlapját, úgy látszik, a Rend Generálisa és a Definitor atyák elnézik a jóga-guru reklámját, hiszen a honlap fejlécében szüntelenül reklámozzák a centenáriumi honlapot.

      Magánlevelezésben többen kifogásolták a jóga guru reklámot, és most itt is állást foglalok a jóga ellen, az Egyház mellett.
      XVI. Benedek Pápa a SPE SALVI Kezdetű enciklikáját így kezdi:
      „Spe salvi facti sumus” – reményre vagyunk megváltva, mondja Pál a rómaiaknak és nekünk (Róm 8,24).

      A hit remény. A Szentírásban a hit és a remény szavak különböző helyeken fölcserélhetőnek látszanak. Minden megkeresztelt emberben a remény jelen van, a remény és a hit „substantia”, ez különböztet meg minket a pogányoktól.További idézetek:

      „A Zsidóknak írt levél 11. fejezetében, az első versben olvasható a hitnek egyfajta meghatározása, mely szorosan összekapcsolja azt a reménnyel. Ennek a mondatnak a kulcsszava körül a reformáció óta vita támadt az exegéták körében, amely az utóbbi időkben úgy tűnik, mégis utat nyitott a közös értelmezés lehetősége felé. E központi kifejezést először meghagyom eredetiben. Akkor a mondat így hangzik: „A hit a remélt dolgok hüposztaszisza, a nem látható dolgok bizonyítéka.” Az egyházatyák és a középkori teológusok számára világos volt, hogy a görög hüposztaszisz szót latinra substantiával kell fordítani. Így az ókori Egyházban keletkezett latin fordítás a következőképpen hangzik: „Est autem fides sperandarum substantia rerum, argumentum non apparentium” – a hit a remélt dolgok „szubsztanciája”; bizonyíték a nem látottak mellett. Luther, akinek a Zsidóknak írt levél önmagában sem volt nagyon szimpatikus, a „szubsztancia” fogalommal a hitről vallott fölfogásával összefüggésben nem tudott mit kezdeni. Ezért a hüposztaszisz/substantia szavakat nem objektív értelemben (bennünk jelenlévő valóságként), hanem szubjektív értelemben, mint magatartást értette, és ebből következően természetesen az argumentum szót is az alany magatartásaként kellett értenie. Ez az értelmezés – legalábbis Németországban – a 20. században a katolikus exegézisben is érvényesült, olyannyira, hogy az Újszövetség püspökök által jóváhagyott Egységes Fordítása ezt mondja: „Glaube aber ist: Feststehen in dem, was man erhofft, Überzeugtsein von dem, was man nicht sieht”; (A hit pedig: szilárdan állni abban, amit remélünk, meggyőződve lenni arról, amit nem látunk). Ez önmagában nem téves, de nem felel meg a szöveg értelmének, ugyanis az elenkhosz görög szónak a jelentése nem a szubjektív „meggyőződés”, hanem az objektív „bizonyíték”. Ezért az újabb evangélikus exegézis joggal érkezett el egy másik felfogáshoz: „Most már nem lehet kétséges, hogy ez a klasszikussá vált protestáns magyarázat tarthatatlan.”[5] A hit nem csupán személyes törekvés valami eljövendőre, ami még teljesen előttünk áll; a hit ad nekünk valamit. Már most a miénk valami a várt valóságból, és ez a jelenlévő valóság az, ami „bizonyítékot” szolgáltat amellett, ami még nem látható. Bevonja a jelenbe a jövőt, úgy, hogy a jövő ezután nem tisztán „még nem”. Az a tény, hogy ez a jövő létezik, megváltoztatja a jelent; a jelent megérinti az eljövendő valóság, és így a jövendő dolgok belépnek a jelenbe, a jelenvalók pedig a jövőbe.”
      „Pál az akkori vallásosság lényeges problematikáját tárgyilagosan vázolja, amikor a „Krisztus szerinti élettel” a „kozmosz elemeinek uralma alatt álló életet” állítja szembe (vö. Kol 2,8). Ebben az összefüggésben Nazianzoszi Szent Gergely egyik szövege megvilágosító erejű lehet. Azt mondja, hogy abban a percben, amikor a csillag vezette mágusok az új Királyt, Krisztust imádták, elérkezett a csillagjóslás vége, mert a csillagok most már a Krisztus által meghatározott pályát futják be.”

      Tehát minden megkeresztelt emberben a remény jelen van, a remény és a hit „substantia”, ez különböztet meg minket a pogányoktól. Éppen ezért egy katolikusnak végzetes lehet visszatérni a pogány rítusokhoz, a hinduizmushoz, és összehasonlítgatásokat tenni egy hindu és megkeresztelt ember teofániája között, mint ahogy szintén ezen a az angol hivatalos kármelita honlapon teszik:
      http://www.iwasbornforyou.com/index.php?Seccion=vernoticia&Id=114

      Ugyanezzel már megpróbálkozott Anthony de Mello SJ is, „aki Jézust nem ismeri el, mint Isten Fiát, hanem csak valakit, aki arra tanít bennünket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ezen túlmenően a szerző megállapításai az ember végső sorsáról kuszasághoz vezetnek.” Kúszaság a Kármelben is? Magyarul is olvasható a vatikáni nyilatkozat Anthony de Melloról, a lap alján az angol nyelvű vatikáni hivatkozással.


Van egy másik vatikáni dokumentum, amely a jógát  is elítéli: Jézus Krisztus, az Élő Víz hordozója, Keresztény reflexió a „New Age”-ről. Magyarul letölthető innen:

      Itt azt írja:
      „A New Age-ben összefolyó hagyományok között megtalálhatók az ősi egyiptomi okkult praktikák, a kabbala, a korai keresztény gnoszticizmus, a szufizmus, a druidák tudománya, a kelta kereszténység, a középkori alkímia, a reneszánsz hermetizmus, a zen buddhizmus, a jóga stb.”
      „A pszichológia a tudattágítást mint „misztikus” élményt magyarázza. A jóga, a zen, a transzcendentális meditáció és a tantrikus gyakorlatok a beteljesülés és a megvilágosodás élményéhez vezetnek el. A csúcsélmények (újraélni saját megszületésünket, elutazni a halál kapuihoz, biofeedback, tánc, sőt drogok – bármi, ami megváltozott tudatállapotot képes előidézni) e nézet szerint az egységre és a megvilágosodásra vezetnek.”

      A jóga, bizonyára Maria Teresa Gomez. Age 45. Psychotherapist. Yoga and Meditation teacher, csúcsélményeket kínál a kármelitáknak, kezeltjeinek. Az egész centenáriumi honlap a jóga miatt olyan, mint egy szép tál étel, csak épp egy csepp cián van benne: halált hozó méreg. A Római Katolikus Egyház tálcán felkínálja a tökéletes életre és az üdvösségre vezető utat, csak el kell fogadni, engedelmességből. Ez a tanítás az a manna, amely nem mindenkinek ízlik, inkább húst és fokhagymát esznek. A Kármel alapítói és szentjei nem voltak guruk, nem jógáztak, sőt gyakorolták és tanították az alázatosságot: ne akarjunk magasabbra hágni az imában, mint amilyenre maga az Úr emel minket, de ha mégis megpróbáljuk, akkor jön „a megvilágosodás”, maga a sátán és a démonok megadják és csúcsélményekhez vezetnek,  a világosság angyalainak álcázva magukat.

      A Faceebook-ra azért regisztráltam, hogy egy angol OCDS csoportba belépjek. Egyház hivatalos álláspontjára csak egy kármelita reagált, irdatlanul hosszú szövegeket ír a jóga megvédésére, van egy jellemző mondata a szóáradatából, mint válasz a Jézus Krisztus, az Élő Víz hordozója dokumentumra: „no where does it say explicitly that yoga exercises are incompatible with Catholicism...”, vagyis nem írja kifejezetten, hogy a jóga gyakorlatok összeegyezthetetlenek lennének a katolicizmussal, továbbra is magasztalja a jógát. Nem tud NEM-et mondani, akárcsak Éva, szintén szóba elegyedik az ősi kígyóval:
      A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról? (Ter 3,1)
      Valóban azt mondta a Vatikán, hogy a jóga gyümölcseiből ne egyetek? Ismerős, roppant ismerős, ugyanaz a kísértés és bukás: olyanok lesztek, mint az Isten.
      Záróakkordként: íme egy hindu hagyományban nevelkedett katolikus pap véleménye a jógáról és a kereszténységről, a fent említett kármelita természetesen elsiklott fölötte. A lap alján ott az angol hivatkozás is:

     A kígyóval nem kell szóbaállni, nem kell, nem szabad elfogadni a kármelita hivatalos honlap jóga-guru reklámját, ha a tanúságtevő valóban megismerte volna Avilai Szent Terézt, akkor már nem lenne Yoga-teacher.

4 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Sajnos beszivárogtak ezek a dolgok az Egyházba, mert "menő". Az általad "ál-jezsuitáknak" nevezett testvérek főleg végeznek és reklámoznak ilyesmit.

Mit lehet tenni?
Felhívni rá a figyelmet és imádkozni.
Köszönöm a figyelmeztető cikkedet!

Apulchra írta...

Levettem a linkjüket a bloglistámból:)))

Reina Nicolasa írta...

Én a lelki békém megőrzése érdekében nem olvasom őket. Vannak nagyon jó cikkek, de vannak nagyon elkeserítőek is. :(

Apulchra írta...

Azért nem szerepelnek a bloglistámban, többet nem "reklámozom" őket, csak imádkozom értük. A jóga megkötözöttséget okoz. Nem kell ahhoz én minden ezotérikus gyakorlatot kipróbáljak, hogy személyesen eldöntsem, mint MEGKERSZTELT KATOLIKUS, valóban a gonosz megkötöz, elég ha az Anyaszentegyházam kimondja.

Példa Gábor atya honlapjáról:

http://hagiosz.net/?q=node/521

Sokan gondolják, hogy amennyiben csak testi célra használják a jógát, semmiesetre sem árthat, hiszen semmiféle világnézeti tévedést nem szívnak magukba. (...)Továbbá meg kell értenünk: nemcsak az számít, hogy egy gyakorlat során mit csinálunk és mit nem csinálunk. A jóga benne áll egy démonizált szellemi kontextusban.