2010. júl. 28.

Szent Márta

      „Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” (Lk 10,38-42)


      Érdekes, hogy Lázár a férfi, és zsidó szokás szerint a férfi a ház ura, itt Márta házáról van szó, nem Lázár házáról. Márta és Mária talán nem is voltak férjnél, vagy megözvegyültek, akárcsak Lázár. A hagyomány Nagy Szent Gergely óta úgy tartja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt.
      Avilai Szent Teréz is a két nővérrel példálózik amikor a szemlélődésről beszél, „A tökéletesség útjá”-ban, XVII. fejezet:

      Szent Márta szent volt, habár sehol sincs róla feljegyezve, hogy szemlélődő lett volna. Már pedig mit akartok többet annál, ha olyanok lehettek, mint ez a boldog nő, aki annyiszor fogadhatta Krisztus Urunkat a házában, megvendégelhette, kiszolgálhatta s egy asztalnál ehetett vele? Ha olyan lett volna, mint Mária Magdolna, s mindig áhítatba lett volna merülve: nem lett volna, aki enni adott volna ennek az isteni vendégnek. Már most képzeljétek el, hogy ez a kolostor Szent Mártának a háza s hogy abban mi mindenre van szükség. Akiket tehát az Úr a munkás élet útján vezet, ne haragudjanak azokra, akik mélyen el találnak merülni a szemlélődésben, mert különben, ha hallgatagon is, az Úr venné az utóbbiakat védelmébe. Mivel azonban ezek a szemlélődők az Ő kegyelméből legtöbbször egészen megfeledkeznek önmagukról és mindenről, valakire pedig mégis csak szükség van, hogy az Úr számára megfőzze az ebédet: örüljenek, hogy Márta példájára kiszolgálhatják Őt. Gondolják meg, hogy az igazán alázatos lélek mindig készségesen beéri azzal a szereppel, amire az Úr kiválasztotta s mindig méltatlannak tartja magát még arra is, hogy az Ő szolgájának neveztessék.

      „Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.” (Jn 11,5)
      Lázár megbetegszik – és az evangélium egyik csodálatos történetét írja le a tanítvány, akit Jézus szeretett. Itt is olvastam, Jézus mennyire együtt érez a mi fájdalmainkkal, sírni is tud. Tehát Lázár megbetegszik és „a nővérek megüzenték neki: Uram, akit szeretsz, beteg. (Jn 11,3.) Ez a legszebb formája az imának, a bizalom és a szeretet imája, teljesen Isten akaratára bízva a megoldást, nem szaporítva a szót. „Ennek hallatára Jézus azt mondta: Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” (Jn 11,4), és két napig még ott maradt, ahol volt. Majd mielőtt elindult volna a tanítványokkal együtt, „Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” „Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.” (Jn 11,17)
      Mártának hatalmas, élő hite van, Szent Péter hitvallásával vetekszik! Hisz a feltámadásban, Jézus önmagáról Mártának mondja meg: Én vagyok a feltámadás és az élet.
      „A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.”
      E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne. (Jn 11,19-45)


      A főpapok elhatározták, hogy Jézust megölik, de nem csak egy halott ember életre keltése miatt határozták el, hanem azért, mert Lázár feltámasztása láttán sokan hittek Jézusban: „Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.” (Jn 11,48) Hazugság, a hatalom beszél így, legyen az ún. monarchia, demokrácia, fejedelemség vagy diktatúra, stb., a hatalom soha nem bírja, ha nem őt istenítik, ezért képes hazudni és ölni is. Az Élet  és a Feltámadás Urát akarják megölni, aki képes volt életre támasztani Lázárt, hát nem abszurd a hatalom logikája? „Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.” (Jn 11,53)

      Betániában ismét találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt, ezt is János evangélista mondja el. Itt is Márta a szorgalmas, a tevékeny, és a főtanács már nem csak Jézust, hanem Lázárt is meg akarja ölni - hiába, a lejtőn nincs megállás!
      „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból.
      Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak.
      Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban. (Jn 12, -11)

Mindenható, örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát, hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a mennyben otthonra leljünk nálad! 

Isten éltesse a Mártákat!

3 megjegyzés:

Mirjam írta...

Olyan jó, hogy bemutattad ezt a szentet. Eddig nem is "vettem észre".

Apulchra írta...

Az Evangélium mutatja be:))) a három testvér elválaszthatatlan és az igehirdetésben inkább Máriát szokták kihangsúlyozni.

Névtelen írta...

Szent Marta 9 keddje – magánima!

Betániai Márta, Lázár és Mária testvére gondoskodott vendége, Jézus testi jólétéről. Az ő alázatos könyörgéséért támasztotta fel a már holtan fekvő Lázárt. Szent Márta ünnepe Július 29-én van.
A Szent Márta kilenc keddje imádságánál gyertyát gyújtunk és az ima olyan hatásos, hogy a kilencedik kedd előtt teljesül a hozzáirányuló kérés, bármilyen nehéz is legyen.

Ima: Ó csodatévő Szent Marta, hozzád fordulok segítségért szükségeimben, és erősen bízom benne, hogy megsegítesz engem problémámban. Hálából ígérem, hogy ezt az imát terjeszteni fogom. Alázattal esedezve kérlek, vigasztalj meg gondjaimban és segíts nehézségeimben. Nagy örömödre, mely akkor töltötte el szívedet, midőn betániai házadban szállást adtál a Világ Üdvözítőjének, kérlek, esedezz értem és családomért Jézusnál, hogy Istent mindig megőrizzük szívünkben és így kiérdemeljük a segítségedet szükségeinkben. Különösen abban a gondban segíts, amely most nyomaszt ……
Esedezve kérlek, mint hathatós segítőmet, úgy győzd le e nehézségeinket, mint ahogyan legyőzted a sátánt is, míg lábaid előtt nem hevert.
Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség…, és 9szer Szent Márta könyörögj érettünk.