2010. jún. 8.

Suszterszék [4]


      Egy szent olyan, mint a Hold, amely a Nap fényét tükrözi vissza, jel és útmutató. Nem a Hold a célunk, hanem a Nap. Minden ember egyedi, és Istennek egyedi célja van vele. Amikor egy Rendben a gyökerekhez való visszatérést tűzik ki célul, akkor valójában a gyökér nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Isten nem azt fogja tőlem számon kérni, miért nem lettem Avilai Szent Teréz. Elnézem, ahogy a kisgyerekek a homokozóban kis formákat raknak maguk köré nagy türelemmel, megszárad, szétporlik és kezdik elölről. Isten is ilyen türelemmel bánik velem, én is egy ilyen Isten által eltervezett formát kell öltsek, de amikor halálom után Isten „a formát” rám teszi, egyszerűen szétzúz, ha nem az Ő szent akaratát kerestem, nem váltam azzá, amivé Ő eltervezett engem.
      Ma a keresztények sokat dolgoznak Istenért, de nem Isten művén, ez óriási különbség.  Én is Isten műve, a Szentlélek temploma vagyok, de ezt a templomot fel is kell építeni szenvedéssel, alázattal, szeretettel, mások szolgálatával, másképp csak névleges kármelita maradok, nem lesz bennem együtt érzés embertársaim iránt, nyilvánvalóan Istent sem szeretem akkor. Szenvedni csak ez a rövid földi élet van, boldognak lenni pedig ott az egész örökkévalóság. A kereszt jelen van minden formában, csak fel kell venni naponta, és követni Jézust. Ma is erről ismerszik fel, ki szereti igazán Istent: az aki nem veti meg a szegény, elkeseredett embertársait, aki maga is tud külsőleg és belsőleg türelemmel szenvedni, van benne együtt érzés, a bajba jutott kicsinyeknek nem azt mondja: keresd önmagadban a hibát, és azzal hátat fordít nekik. Isten őrízzen az ilyen „tökéletes” keresztényektől, több kárt okoznak az Anyaszentegyháznak, mint az ellenségei.
      Vannak akik szenteknek akarnak látszani. Szenteknek is látszanak.
      „Tőlünk az Úr csak két dolgot kíván: azt, hogy szeressük Ő Szent Felségét és szeressük embertársunkat. Ezt a kettőt kell megvalósítanunk, s ha e két parancsot tökéletesen teljesítjük, akkor egyesülve vagyunk vele. De amint mondtam, mennyire messze vagyunk attól, hogy ezt a két dolgot úgy tegyük meg a mi nagy Istenünknek, amint azt illik megtennünk. Adja meg nekünk Ő Szent Felsége azt a kegyelmet, hogy megérdemeljük ez állapotnak elérését; mert rajtunk múlik; csak akarnunk kell.
      Arra vonatkozólag, vajon megtartjuk-e ezt a két parancsolatot, nézetem szerint a legbiztosabb jel az, ha teljesítjük a felebaráti szeretet kötelmeit. Mert hogy szeretjük-e Istent vagy sem, azt nehéz megmondani, bár erre vonatkozólag is vannak nagyon biztos jelek, amelyekből megérthetjük, hogy igazán szeretjük Őt: ellenben azt nem kell soká kutatnunk, hogy szeretjük-e embertársunkat. Legyetek meggyőződve, hogy minél jobban haladtok előre ez utóbbiban, annál jobban fogtok haladni az Isten iránti szeretetben is.” (A belső várkastély, Az ötödik lakás, III. fejezet)
      Szent Józsefről nevezett Maria -Teresa anya (1855. jún.19 – 1938. szept. 19) Szent Terézia anyánk méltó lánya volt, egy igazi kármelita. Elolvastam az önéletrajzát. Az ő kármelita hite nem kényelem és turizmus, misztikus hedonizmus a világ szenvedései közepette, hanem önzetlenül gondoskodott azokról, akikkel senki sem akar törődni: az elhagyott gyermekekről és az öregekről. Ma Böjte Csaba atya az, akiben ugyanez a szeretet lobog, és ő Assisi Szent Ferenc fia.
      A struccpolitika nem üdvözít.
      Maria-Teresa anya, világi nevén Anna Mária Tauscher van den Bosch, egy református család elsőszülötte, nagytatája református lelkész volt, ő is keresztelte meg. Maria-Teresa anya sok megpróbáltatás után katolizált.
      Már kiskorában szeretette a szegényeket, mennyire fontos a szülői példa!!! „Sandow-ban anyám magával szokott vinni, ha betegeket látogatott, aminek én nagyon örültem. A szegények nyomorúsága és nélkülözése olyan erős részvétet keltett bennem, hogy bár hat éves korom óta nem jártam a szülőfalumban, még ma, annyi év után is emlékszem a nevükre és a házaikra, igen, azokat a szegényes kunyhókat és a mocskot most is úgy látom magam előtt, mintha az előbb léptem volna ki tőlük.” Egész életében szerette a szegényeket, akárcsak édes Jézusunk. Magyarországon is letelepedtek, 1908-ban nyitották meg az első otthont, erre így emlékszik vissza önéletrajzában: „Boldognak mondom magam, hogy a magyarokban az egyik legnemesebb és leghűségesebb nemzetet ismerhettem meg.” Bár ma is úgy lenne, én Uram, én Istenem.
      Keresztekkel és csodákkal teletűzdelt életútja volt. Avilai Szent Teréznek jó szentenciaszerű kijelentései vannak: „Mert a szeretet nem képes tétlenül maradni.” (A belső várkastély, Az ötödik lakás - IV. Fejezet). Maria-Teresa anya nem is maradt tétlen egy pillanatig sem, a hite és szeretete hegyeket mozgatott. 2006 május 13-án a hollandiai Roermondban avatták boldoggá. A személyének tulajdonított csodák dekrétumát 2005-ben adták ki.
      Önéletrajza megtalálható itt:
      A könyv előszavában Kármel Királynőjéről nevezett fr. Finian Monahan általános rendfőnök OCD így méltatja a könyvet:
      „Nagy örömmel üdvözlöm Maria-Teresa Tauscher van den Bosch anya önéletrajzának új kiadását. Isten szolgálója, aki lénye legmélyéig kármelita volt, valóban rendkívüli módon sugározta szíve gazdagságát az apostoli elhivatottságban, mellyel az elhagyatott gyermekek és idős emberek között tanúságát adhatta Krisztus Szíve mérhetetlen szeretetének. Példaszerűen valósította meg az általa alapított közösség ideálját: a bensőségesség, az imádás és a Jézus Szíve iránti elhivatottság életét, hogy általa tapasztalhatóvá váljék a mindent magához ölelő, különösen a legkisebbek és legnyomorultabbak iránti szeretet lüktetése és az Ő Misztikus Testének éppen a legelfeledettebb tagjai iránti irgalmasság, részvét és önzetlen segítség belső késztetése.
      Gyermekeiért és öregjeiért ő maga szegény lett, és mindenáron szegényen akart élni. De Isten megáldotta az ő szegénységét, és az Úr alázatos koldusa megélhette azt az örömöt, hogy hosszú élete során megsokasodtak öregotthonai és a gyermekei számára létrehozott Szentt József otthonok. Németország, Hollandia, Olaszország, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország fogadta be leányait, akiket Maria-Teresa úgy küldött szét, hogy egyedüli gazdagságuk a hit, az isteni gondviselésre hagyatkozás, az árvák, elhagyottak és idős emberek iránti elhivatottság vágya volt. S mindenütt virágzott a kegyelem csodája, mely magukban a küzdelmekben és nehézségekben kísérte a rendalapító és a szeretet apostola életének minden lépését, ez a csoda, melyet imáival, vezekléseivel és Szent Józsefbe vetett rendíthetetlen bizalmával Sittardban valósított meg.” (...)

      „Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17) Isten elvárja tőlünk, hogy alamizsnálkodjunk adományozással is, például bankon keresztül. Böjte Csaba atya is sok kis adományból tart el ma 2000 (kétezer) gyereket, és sok más megbízható alapítvány van a szegények megsegítésére. Apró cseppekből lesz a zápor.
Boldog Maria-Teresa anya néhány rövid, tömör mondása,
ezt szellemet akarta nővéreinek átadni:
      Mindenkiben Istent lássuk, mindenkiben Istent szolgáljuk, mindenkiben Istent szeressük!
      Az Isteni Szívről nevezett igaz kármelita nővér a vigasztalás és béke angyalaként menjen le a Kármel magasáról a fájdalmakkal terhelt, békét nélkülöző emberek közé.
      Jézus Szentséges Szíve, melyet Isten végtelen atyai szeretete ajándékozott az embereknek, kimeríthetetlen kincsünk volt és marad. Ebből merítsünk mindig szeretetet, hogy továbbadhassuk nővértársainknak, embertársainknak!
      Istenen kívül ki mondhat igazságos ítéletet valamely lélekről? Hiszen ehhez ismerni kell az illető természetét, örökölt terheltségét, családi körülményeit stb. Ha mindezt átgondoljuk a kegyelem fényében, többé nem ítélkezünk keményen másokról.
      Igen kevéssé vesszük hasznát, ha úgy vagyunk birtokában a regulának, hogy nem törekszünk buzgón szellemének magunkévá tételére.
      Az isten- és felebaráti szeretetnek az a belső parancsa, melyet a Szentlélek olt bele az emberi szívbe, hivatásunk betöltésében többet ér minden külső szabályzatnál.

      Boldog Maria -Teresa anya napi imája:

      Ó, Uram, szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadok Neked - magamat egészen a lelkek megmentésére szentelem - önmagam mélységes megsemmisítésére - a Te isteni akaratoddal való legtökéletesebb azonosulásra, valamint Isten és a felebarát legelmélyültebb szeretetére törekedve. Ó, Uram, add, hogy ezzel a szeretetlánccal örökre összeforrjak édes Szíveddel, és e földön mennyei Anyám gyermeke lehessek.
____________________________

Boldog Maria -Teresa anya, könyörögj érettünk!

Nincsenek megjegyzések: