2010. máj. 26.

Az Országgyűlés megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt

      20 év után a történelmünk már nem tabu. Továbbra is zord történelmi időket élünk, két kemény ideológia váltotta egymást: a véres kommunizmus és a vad kapitalizmus.
      1989 decemberében megnyíltak a határok és megnyíltak a szívek. Aztán jött 1990 március 15.-e, megnyílt a szemünk és bezárult a szívünk, ezt óriási kivándorlási hullám követte, főleg szülővárosomból. Megtelt a piac, a könyvesüzlet, a tévé is erkölcstelen és okkult szeméttel, a szépen zengő magyar szavakat fiataljaink kezdték felcserélni nagyzoló szavakkal. 1996-ban, egy diákcsere alkalmából azt kérdezték a ceglédi diákok: hol tanultatok meg ilyen szépen magyarul? a fiamék egy pár keresetlen szóval rögtön megmagyarázták. A következő évben, mikor a székely diákok mentek ki Ceglédre, akkor már nem tették fel ugyanezt a kérdést. 2000-től jelen lehettem az interneten, és az anyaországiak sokszor a fejemhez vágták, hogy az erdélyiek miatt egyre nagyobb a munkanélküliségi ráta Magyarországon, mert ez volt az akkori politika: politikai bűnbakok lettünk. Igen, voltak akik kimentek kényszerből dolgozni, voltak akik csak grasszálni mentek, azt hitték, kolbászból van arrafelé a kerítés, de nem miattunk ment tönkre Magyarország. Csak Isten tudja, hogy mit szenvedtek a menekültek, a kintdolgozók, sok fiatal lett öngyilkos odakint. Nem hiába mondják: aki hazát cserél, az cseréljen szívet is. Sokan ma is úgy tekintenek ránk, mint egy hasonló, de kelletlen rokonra, a Kármelben is előléptettek immáron:
      1993-ban Rumi Tamás atya a magyar Kármel újraindításnak nehézségei mellett, még arra is maradt ereje, hogy nagy szeretettel elindítsa a csíkszeredai világban élő Kármelt, addig nem volt magyar Kármelnek semmiféle jelenléte Erdélyben. Érdekes, ő tudta, hogy magyarok vagyunk. Azon a télen Margit néni, aki özvegyen nevelt fel 4 gyermeket és már nyugdíjas volt, kapott egy téli bundát ajándékba, mert cudar hidegek járnak mifelénk, és nem volt  egy rendes télikabátja. Hát ő inkább eladta, és utazott Budapestre, hogy skapulárét vegyen nekünk, el is nevezte az ajándék bundát Stock Szent Simon bundájának. Mielőtt meghalt volna több mindenre rájött, a szomszéd tömbházba költözött a földszintre, munkába menet az ablaka előtt haladtam el - ez véletlen lenne? Meghalt Rumi Tamás atya, egy szent ember volt. Előtte meghalt Margit néni, és még más erdélyi kármelita, de megemlékezést róluk nem lehetett olvasni a Kármel Nagy Családjának újságában, vérzik a szívem a nagy szeretetlenség láttán. Talán fel kellene szép sorjában rakni az egész csíkszeredai VÉK történetét a blogomba, legalább annak a sok dokumentumnak, vallomásnak és fényképnek lenne valami lelki haszna.
      Tehát végre megszavazták a kettős állampolgárságot. Úgy illene, hogy most örömömben madarat lehessen velem fogatni. De az még csak ezután derül ki, mit mondanak azok az államok, ahol mi elszakadtak élünk, egyre erősebb a magyarellenesség. Olyan is elhangzott egy komoly központi újságcikk hozzászólásában (nálunk az úszítás bármilyen formáját a törvény bünteti elméletileg), hogy  gyakorlatilag tegyenek minket rezervációba, mint Amerikában az indiánokat. Ejnye-bejnye, amint tudjuk, az indiánok voltak Amerikában az őslakosok... Aminek már régóta igazán örvendek, az a nagyon sok magyarországi fiatal barátom, akikben még az igazság és a szeretet utáni szomjat nem sikerült kioltani, akiknek merész és nagyratörő álmaik vannak, és mernek is mondani-tenni valamit Istenért, a felebarátért, a hazáért, reményt  ad számomra bátor jelenlétük, de nem csak nekem.
     Szavazott az Országgyűlés, de működik ám a Boc-kormány is! Olvastam ennek a működésnek a hatásairól a Magyar Kuríron is: "A román kormány az utóbbi hetekben a súlyos gazdasági válság mérséklése érdekében olyan intézkedést léptetett érvénybe, mellyel megszűnik az újszülöttek után járó családtámogatás. A bukaresti főegyházmegye azonnal tiltakozott és nyilatkozatot tett közzé a rendelkezés ellen." De ez csak egy része, sok minden megszűnik, a nyugdíjasok és a gyerekes családoknak egyszerűen nem lesz miből megélniük, a többieknek sem lesz rózsás a helyzetük. A jelenlegi helyzetjelentés szerint: május 31-től a nép sztrájkolni kezd, az ország majd szép lassan lebénul meghatározatlan időre. Ez a legszebb a politikában: olyan mint egy izgalmas focimeccs, csak legtöbbször mi vagyunk a labda, "a pórnép". Igaz, vígkedélyes egy labda. De mára elég volt a politikából. 


Isten velünk, ki ellenünk?

Nincsenek megjegyzések: