2010. márc. 25.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

      Kora reggel ma még harapós volt a hideg volt, a lélegzet is látszott. Délelőtt már gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre, erdőkre. Felszálló pára, misztikus fátyol takarta el őket, mintha hálásan a napsütésért ma új szépségükben mutatkoztak volna be. Szerettem volna, ha más is látná mindezt, boldog lenne és hálás, szerettem volna ezt a szépséget megosztani barátaimmal. De a szépség élménye ezen a világon mindig valami titokzatoshoz, a magány és a csend pillanatnyi élményéhez kapcsolódik. Mária egészen szép, nincs nála szebb teremtmény, de az ő szépsége egységet teremt, nem magányt. Mária a Messiás-váró nemzedékhez tartozott, hitt, ismerte népének történetét, és tudta, hogy semmiből csak Isten tud valamit teremteni, csak Ő képes csodákra. Amikor Gábriel arkangyal közölte vele, hogy fiút fogan és az Isten Fiának fogják hívni, hamar felfogta, mert hitt, és elfogadta a kegyelmet és Isten akaratát: “legyen nékem a Te igéd szerint”.

      A csendben, az imában Istennel találkozunk és ez a találkozás az örök emberi sorsot hordozza magával. Zajos lett nagyon a világ, a zajtól lett beteg az emberiség. A mai ember retteg a csendtől, megszokta a hírközlő szervek, az irodalom, a tévé, a mobiltelefonok, az internet szüntelen zaját, és  ezek túlnyomórészt nem Isten szavát közvetítik... A Kármel szentjeire valóban jellemző a külső- belső csend, „jelen lenni az isteni jelenlét számára”. Mária példájára a Golgota erejét adták a beteg világnak, és doktorokat az Egyháznak. Azzal, hogy jelen voltak Isten számára mint Mária, IGEN-t mondtak az Ő akaratára, a bűnbánat kegyelmét és könnyek ajándékát kapta a bűnös emberiség, ez egy olyan kegyelem, amit a Kármel hegye tud kiesdeni a beteg emberiség számára. Nagy ereje van a kontemplatív imának.

      Kármelhegyi Boldogasszony könyörögj érettünk!

Nincsenek megjegyzések: