2010. febr. 16.

Ami késik, nem múlik

Magánban megígértem Testvéreim, hogy írni fogok két témáról:

      1. Veres Imre papbácsiról, a volt lelkivezetőmről, hogyan talált rám és vezetett Isten útján. Csak egy rövid híradást találtam róla a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség régi honlapján, íme egy küzdelmes és kegyelmekben eltöltött papi élet néhány szóban összefoglalva:
             "VERES Imre esperes, nyugalmazott plébános életének 84. és papságának 57. évében elhunyt 2005. március 15-én, kedden Székelyudvarhelyt a „Pastor Bonus” Papi Otthonban. Ugyanott temették március 17-én, csütörtökön."

      2. Mint akinek az életében nem volt Apa, vagyis volt, de méltatlan, megírom majd, hogyan találtam rá  Mária által és Jézus segítségével, a mennyei Atyára. Mert egy a mi Atyánk, senki más.

      Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Betartom. Egy kis türelmet kérek, a múlt héten reggeltől éjfélig elfoglalt voltam, jelenleg is időszűkében vagyok. Lőrinc testvér lelkigyakorlatának sincs vége még. Csatolom a jelenlegi önarcképem, könnyedén rámismertek majd, ha találkozunk:


P.S. Ma gondoltatok-e Máriára, Jézusra?

Nincsenek megjegyzések: