2010. jan. 11.

Szolgáljunk az Úrnak örvendezve

"Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam." (Fil 3,8)

      Ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, hogy az Úr szőlőjében munkálkodjunk. Gyarapodik a tudásunk, kitárul a látóhatár, egyre okosabbak és aktívabbak lehetünk. Mindenkor jó csendben várni az Úrra, hogy ne a saját képzeletünk után induljunk el. Nem minden, ami jónak látszik szemünkben, az az Isten akarata. Az Úr gyakran az imádságon keresztül tud szólni a szívünkhöz, az imában és a lelkivezetésben ismerjük fel világosan Isten akaratát. Szeretni és szolgálni akarjuk az Urat, de lelki életünk igazi fordulópontja akkor következik be, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten szeret minket. Itt többről van szó, mint vallásos tudományról, ami esetleg csak a lelki gőgöt táplálja. A reformok, a ma oly divatos „latin sznobizmus” mind-mind hiábavalóság, ha nem Jézust nyújtja az Istenre éhező világnak.
      Mennyire más egy olyan szív logikája, amelyet Isten Szeretetének megnyilvánulása már magával ragadott!!!! És ez menti meg a világot, ez az igazi evangélizáció, ez az igazi Isten- és felebarát szeretet.
       A savanyú szentek taszítanak.



Nincsenek megjegyzések: