2010. jan. 5.

A "Székely himnusz" avagy "Ki tudja merre visz a végzet..."



      2009 december közepétől többszörösen megkaptam emailben az alábbi lánclevelet, állítólag hiteles forrásból származik, de nem lehet tudni természetesen melyik egyházközségről van szó, mi ennek az intelligens papnak a neve és mikor írta a cikket, melyik ünnepi szentmisén történt az eset, ki indította útnak a lánclevelet, amely most már nem csak Magyarországon terjed, Erdélyben is megkapjuk rendszeresen, ha akarjuk, ha nem:

      "Egyik paptestvérünk egyházközségi lapjában jelent meg az alábbi rész ebben az évben:
      -Erdő Péter bíboros egy ünnepi misét követően a magyar himnuszt még megvárta, ám a székely himnusz elől szinte tüntetőleg kivonult. Már azt sem érdemeljük meg, hogy az ország első főpapja megtisztelje ezt a magyarok számára fontos éneket? Mit szól ehhez a papság többi része?
      Jómagam nem voltam ott az eseményen, és nem is beszéltem a bíboros úrral, ezért nem tudhatom a pontos okát cselekedetének. Sejtésem azonban van. Ő azon intelligens emberek közé tartozik, akik tisztában vannak azzal, hogy a magyarság megvallásához nem elég a manapság fölkapott "székely himnusz" éneklésekor tapasztalt érzelmi túlfűtöttség, ahhoz szükséges még némi kultúra és műveltség is. Ugyanis akik rendelkeznek ez utóbbiakkal, jól tudják, hogy az említett énekkel komoly bajok vannak. Ezeket a problémákat - kiemelkedő színvonalú zenetudósunk, Dobszay László gondolatait felhasználva - foglalom most össze.
      -Sok mindenért sajnálom a székelyeket, de legjobban talán a "székely himnuszért". Ennél biztosan jobbat érdemeltek. Mindenekelőtt: nehéz elképzelni magyartalanabb dallamot. Mindaz (ritmus, dallamvezetés), amit Kodály, Bárdos és mások annak idején együtt tanítottak, hogy ellenkezik a magyar zenei hagyománnyal, együttesen megtalálható benne. Ráadásul nehéz elképzelni csúnyább dallamot. Ez az, amire azt mondják: tömény giccs." Stb.


      A lánclevelet tehát 2009 decemberében kezdtem kapni, Dobszay László pedig már 2006-ban megírta a fenti cikket, amely teljes terjedelmében megtalálható itt. Eltelt három év, és 2009-be mégis énekeltük Csíksomlyón. Sajnálom, igazán ennél több figyelmet érdemelt volna egy híres zenetudós véleménye.

      A Csíksomlyói búcsún az áldás után a többszázezres tömeg himnuszokat énekel, mégpedig ebben a sorrendben:a Pápai himnusz, a Magyar himnusz, a Székely himnusz, az Ősi Székely himnusz. Egyik sincs latinul, nem gregorián énekek, az utolsóban pedig horribile dictu! szerepel a Csíksomlyói Szűz Mária.













      A Székely himnusz zeneszerzője Mihalik Kálmán, a szövegíró Csanády György. Ezek a nevek természetesen nem szerepelnek Dobszay László cikkében, pedig a szerzők székelyek.

A levélküldőket két táborra oszthatnám:
- karizmatikusok, magyarországiak főképp, akik mindent megkülönböztetnek, még a Most segíts meg Mária... imát és a Lorettói litániát is, a rózsafüzért pedig nem szeretik imádkozni.
- hazafias érzelműek, akik nem látnak semmi kivetni valót abban, hogy évente egy párszor a nagy ünnepek alkalmából a szentmisék végén a hívek elénekeljék. Nem művészi, hanem inkább történelmi-érzelmi értéke van, valami feltör ilyenkor bennünk, valami régi elnyomott igazságérzet. Én ezekhez tartozom. Az inkvizíció sem tudná kiirtani a Csaba-királyfi legendát körünkből, és ez nem a himnusz érdeme... A monda szerint a székelyek annak a 3000 hunnak a leszármazottai, akik Attila halála után Csaba királyfi vezetésével jöttek a Kárpát-medencébe. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint a székelyek a magyarok bejövetelekor már jelen voltak a Kárpát-medencében.

      Székelyföld történelméhez nem csak jelenkori Hargita és Kovászna megye tartozik. A történelmi Székelyföld közigazgatási egységeit székely székeknek hívták, nem vármegyéknek, például: Marosszék, Csíkszék, Udvarhelyszék... Érdemes Erdély térképén megkeresni, hol is van Székelykocsárd, érdekes legendák keringenek ott még Szent István Király idejéből.

      A székely hadviselő, katonás nép volt mindig. Voltak lovas – székely lófők - és voltak gyalogos székelyek, nem voltak társadalmi osztályok olyan értelemben, mint máshol. Földet nem örökölt itt senki koronás fő vagy földesúr, örökölni csak egyenes ágon lehetett, Székelyföld a székelyeké maradt. Szabadok voltunk és harcoltunk, nagy szükség volt ránk Európa keleti határainál. Ma is meglátszik ez a fegyelmezettségünkön, tűrőképességünkön, el lehet minket pusztítani, de nem a hitünkben megtörni, még holtunkban is állunk, akárcsak a fenyőfa. Kár határon túlra vándorolni, ott több a sznob, a szenny, a hitetlenség, a kipellengérezés, maradjunk csak itthon, Isten és Szűz Mária velünk volt és velünk van.


Nincsenek megjegyzések: