2009. dec. 16.

Megdicsőült test

Egy levélváltás eredményeként született meg ez a blogbejegyzés, sok tévtanítás kereng a katolikusok között, mint "ökumenizmus" és "bibliai igazság". Többek között elhangzott az, hogy a Tábor-hegyi színeváltozáskor Mózes és Illés már megdicsőült testben voltak jelen, mikor nyilvánvaló, hogy akkor még Jézus sem volt megdicsőült testben, a menny kapuja még zárva volt. A Tábor hegyén Jézus felragyogtatta isteni dicsőségét, és ez teljesen más értelmű, mint a megdicsőült test. Azzal indult az egész, hogy hitünk biztos tanítása szerint csak Jézus és Mária van a mennyben megdicsőült testtel. Tehát Mózes és Illés nem előzték meg Máriát, nem előzték meg Jézusunkat, a Szentháromság második Személyét még annyira sem - ez protestáns tanítás.


Nos... azzel kezdődött, hogy jeleztem, számomra hiányzik a protestáns karizmatikus tanításból (amivel gyakorta bombáznak):

1. A Szentatya, Jézus Krisztus földi helytartója, AZ EGYSÉG.
2. Mária, Isten Anyjának tisztelete, mert végül két test van a mennyországban: Jézus, az élő Isten Fia, és Mária.
3. A szentgyónásban kapott kegyelem mérhetetlen kincsünk.
4. Az Eukarisztia, csak így: az Eukarisztia, akinek füle van, meghallja.

Mária-dogma, hogy a Szűzanya testestől felvitetett a mennybe. Jött az ellenvetés erre a levelemre, vagyis hogy "két test van  mennyországban", idézek röviden: „csak egy test van, a Krisztus teste, ennek része Mária is. (...) nehogy istennőt csináljunk az Úr alázatos szolgáló leányából...

Ez tipikus protestáns válasz egy Mária-dogmára, ismerős a katolikusok előtt, éspedig Mária-mennybevitele – azt jelenti, hogy ő már megdicsőült testben él. Mária bűn nélkül való teste  (a Szeplőtelen fogantatás is dogma) nem kerülhette el a halál egyetemes törvényét, de az isteni akarat kivette az enyészet törvénye alól.

Erre a Kármel tanításából idéztem a válaszomban: „Nem követünk el tehát semmiféle dogmatikai hibát, ha azt állítjuk, hogy Mária saját erejéből felment a mennyekbe (vö. Szent Tamás + suppl.q.84, a.1.ad 1.). Mivel azonban ez az erő nem természetéből forrásozott, mint Jézus Krisztusnál, hanem Istentől kapta, azért mintegy megkülönböztetésül, Jézus mennybemenetelével szembeállítva Mária mennybevételéről szoktunk beszélni a közfelfogásnak megfelelően. (...) A Teremtő Isten a végtelen Jóság, Szeretet és Irgalom Istene, Aki határtalan szeretetében Anyát ad nekünk, hogy lelkünk annál biztosabban eljusson az örök célba.”

De a kedves testvér további kijelentésekkel folytatta, nem hagyta szó nélkül a Kármel teológusainak  a magyarázatát:

Énok, Mózes és Illés megdicsőült testben vannak jelen a mennyben, és Mózes és Illés így találkozott és beszélgetett Jézussal a megdicsőülés hegyén...
(...) épp a protestánsokat győzheti meg arról, hogy Szűz Mária testben való mennybe fölvétele bibliai igazság... a Szűzanyát nem zavaros állítások védelmezésével, hanem szeretetünk kifejezésével és a mellette való tanúságtétellel tudjuk “védeni”.

Tehát zavaros állítás a kármelitákat idézni, és például Aquinói Szent Tamást, pedig tudtommal az Egyház még nem tekinti szalmalángnak, még nem dobta a szemétre a Summa Theologiae-t.
„Bibilai igazság”.  Ez is protestáns mottó. Hiszem és naponta olvasom a Bibliát, mert ezen alapszik az Anyaszentegyházam tanítása, és e tanítás által értelmezem a Bibliát. Jézus Krisztus tovább él az általa alapított Egyházamban nem csak az Ige, hanem a szent hagyományok, a szentségek és Szentlélek által is.
Nézzük ezt a teológiai kifejezést: „megdicsőült test”.
A testvér tehát azt írta: ...Énok, Mózes és Illés megdicsőült testben vannak jelen a mennyben, és Mózes és Illés így találkozott és beszélgetett Jézussal a megdicsőülés hegyén.
Ez eretnekség, nem voltak megdicsőült testben, Krisztus, “az elsőszülött a halottak közül”, „Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült”, a menny kapuja zárva volt az emberek előtt, amíg Jézus „fel nem ment" megdicsőült testben,  és nyilvánvalóan nem a Tábor-hegyén nyerte el megdicsőült Testét. Ez is biblia igazság, de forduljunk ezek után a KEK tiszta és katolikus forrásához:
830 A “katolikus” szó azt jelenti, “egyetemes”, mind a “teljesség”, mind az “épség” tekintetében. Az Egyház kettős értelemben katolikus: (...)

624 Ő “Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte “a halált” (Zsid 2,9). Isten a maga üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon “bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem “megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír és a pokolraszállás misztériuma. A Szent Szombat misztériuma, amikor a sírba tett [513] Krisztus kinyilvánítja Isten nagy szombati nyugalmát [514] az emberek üdvösségének bevégzése után, [515] ami az egész világot megbékélteti. [516]

Mert MINDEN EMBER megízleli a halált, ez hitigazság. Jézus az elsőszülött mindenben, Ő  is megízlelte, de még Jézus megtestesülése előtt voltak kivételek?!!!! nem voltak, fantáziálni  persze lehet. Aki ezt a hitigazságot nem ismeri, az belekeveri Énoch és Illés próféta elragadtatásába az ufókat, mint ahogy szemléletesen leírja Gál Péter atya is New Age-ről szóló a könyvében.

658 Krisztus, “az elsőszülött a halottak közül” (Kol 1,18) a saját föltámadásunk elve már most lelkünk megigazulása, [586] később testünk életrekeltése által. [587]
659 “Az Úr Jézus, miután ezeket mondta, fölvétetett a mennybe és leült az Isten jobbján” (Mk 16,19). Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült, amint azt az új és természetfölötti tulajdonságai mutatják, melyekkel attól kezdve állandóan rendelkezik. [588] De negyven napon át, amikor tanítványaival bensőségesen együtt evett és ivott [589] és az Országról tanította őket, [590] dicsősége még a megszokott emberség körvonalai alatt elfátyolozott marad. [591] Jézus utolsó megjelenését az zárja le, hogy embersége visszavonhatatlanul belép az isteni dicsőségbe, melyet a felhő [592] és az ég [593] -- ahol ettől kezdve Isten jobbján ül -- jelez. [594] Végül teljesen kivételes és egyedülálló módon Pálnak -- “mint egy elvetéltnek” (1Kor 15,8) -- egy utolsó jelenésben megmutatkozik, mellyel apostollá teszi őt. [595]

1026 Jézus Krisztus halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba.

„...a protestánsokat győzheti meg arról..” Az Egyház tanítását és annak igazságát nem szavazással döntjük el mi hívők, a II. Vatikáni Zsinat tisztán kimondja az ökumenizmusról:

Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.
(...)

A katolikus hit megfogalmazása semmiképpen sem lehet akadálya a testvérekkel folyó párbeszédnek. A tanítást teljes egészében és világosan kell előadni. Semmi sem annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis irenizmus (a mindenáron való békülékenység); mely csorbítja a katolikus tanítás tisztaságát és elhomályosítja eredeti és biztos értelmét.
(...)

Ugyanakkor a katolikus hitet mélyebben és pontosabban kell kifejteni, oly módon és olyan megfogalmazásban, hogy különvált testvéreink is jól megérthessék.

Egy kispap ismerősőm mondta többször, hogy hajmeresztő "fület csiklandozó" szöveg hangzik el egyes karizmatikus közösségekben, sok ott a laikus tévtanító. Ezen lehet segíteni, ha a papok felvállalják az ilyen közösségek vezetését és ellenőrzését, az engedelmesség erénye az Egyház és tanítása iránt, rájuk is érvényes.
Az igazi Mária-tiszteletről, szeretetről:
1. Hűség az Egyházhoz, a Szentatyához
2. Havi szentgyónás, rendszeres szentáldozás.
3. Törekvés az életszentségre, a szeretetre.
4. Szeretni az ő szent Fiát, Jézust (aki szeret engem, megtartja parancsaimat).
5. Rendszeres imaélet.
6. Egy jézusi közösséghez tartozni, pap ellenőrzése alatt, hogy ne szektásodjon el az a közösség.

Mária mondta és ma is mondja: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” (Jn 2,5)

2 megjegyzés:

Mirjam írta...

"Semmi sem annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis irenizmus (a mindenáron való békülékenység); mely csorbítja a katolikus tanítás tisztaságát és elhomályosítja eredeti és biztos értelmét."

Jó lenne ha az ökumenikus találkozók szervezői (újra?) elolvasnák ezt.

Apulchra írta...

Nem kell ahhoz ökumenikus találkozókra járni, a neoprotestáns karizmatikusok támadják emailben is a Mária-dogmáinkat, és akik gyakran ilyeneket olvasnak MEGKÜLÖNBÖZTETÉS nélkül, a tiszta katolikus hitük iszapos forrás lesz. Ennek a testvérnek a Mária-tiszteletét (szeretetét...) is hazugságnak tartom, mivel az Anyaszentegyház Mária-dogmáit katolikus voltára kigúnyolja, és már azokat is, akik az Egyház tanításához hűek. A szomorú az, hogy "a közös főnök", aki erre kellene vigyázzon, átsiklik simán még az eretnekség fölött is, mert hát "tekintélyes ember" ez a hamis teológus testvér - Isten tekintélye már nem számít.