2009. szept. 23.

Kis Szent Teréz


A jó Isten kegyelme igen korán nyitotta meg értelmemet s oly mélyen emlékezetembe véste gyermekkori emlékeimet, hogy úgy érzem, mintha csak tegnap történtek volna azok a dolgok, amelyeket el fogok mondani. Kétségtelen, hogy Jézus, szeretetében, meg akarta ismertetni velem azt a páratlan Édesanyát, akit nekem adott, s akit azután Isteni keze oly hamar megkoronázott az Égben! . . . A jó Istennek tetszett, hogy szeretettel vegyen körül, gyengéd mosolyok és becézgetések nyomait őrzik legelső emlékeim! . . . de ha sok szeretetet adott mellém, telt abból az én kicsi szívembe is, mert szeretőnek és fogékonynak teremtette, így nagyon szerettem Papát és Mamát és ezer módon fejeztem ki gyöngédségemet, mert igen közlékeny voltam. Csak az eszközeim voltak néha különösek, amint ezt Mamának egy levele is bizonyítja: "Nincs még egy ilyen huncut, mint ez a baba, megsimogat s közben a halálomat kívánja: Ó, milyen jó volna ha meghalnál, kis Anyám!" .. . erre megpirongatják, s így felel: "Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, hogy meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk". Túláradó szeretetében ugyanígy kívánja apja halálát is." (Önéletrajz)

Bizony elfelejtek hálát adni azokért, Uram, akik által szerettél engem életem kezdetén! És mennyit múlasztottam a gyerekem hitre való nevelésében! De hiszem, hogy Kis Szent Teréz közbenjárására hiányosságaimat betöltöd a te végtelen szereteteddel, mert Neked semmi sem lehetetlen.


Nincsenek megjegyzések: